A gyalom példázata – Rev.Dr. Pungur József

Máté ev. 13: 47-50
Jézus Krisztus tanításának középpontjában Isten jövendő országa tanítása állt. Máté evangélista művében, annak szinte a tengelyében, egy egész fejezetet szentel ennek s hét példázatban adja elő Isten országának legfontosabb titkait, jellemzőit és vonásait.
A Názáreti Jézusnak az Isten Országáról mondott tanítása mindenek előtt konfrontált a korabeli Judaizmus Isten országa “Malkut Hammaim” felfogásával, vallási rendszerével. Melyet teológusaik a rabbik (tanítók) és írástudók évszázadok alatt nagy gonddal, precizitással és rendszerezéssel a mózesi Tórából (Törvény), a mózesi szent szájhagyományból (Talmud) és más forrásokból építettek fel, amelynek végül is egy jellemzően törvényvallás – a Judaizmus lett az eredménye. Amelyben a százszámra fejlesztett törvények betartása lett az üdvözülés feltétele. Mindez Jézus kora körül kezdődött el. Nem csoda, hogy Jézus a mózesi vallás talajáról támadta az ahhoz hozzáadott “emberi tanításokat”. Végül is Jézus vallás-reformáló törekvését a zsidóság elvetette, amiért ő életével fizetett. Mozgalma – a Kereszténység azonban szárba szökkent és világvallás lett.
Másrészt Jézus Isten Országáról vallott felfogása ellentétben állt a korabeli Hellenizmus (Kr.e. 300-Kr.u.300) – a Görög kultúra által színesen megrajzolt “Basileia tou theou” felfogással. Ez részben a görög-római költők által képzelt égi világ volt valahol az Olimposz hegy tetején, ahova az istenek közzé csak kiváltságos félistenek, hősök, uralkodók juthattak be “Apotheósis” vagyis felemeltetés vagy felemelkedés révén. A jézusi tanítás ugyancsak ellene volt a korabeli Keletről beáramló Misztérium-vallásoknak. Amelyekbe, mint amilyen a Mitrász vagy az Izisz, vagy éppen a Dionízosz kultusz volt, csak titokzatos beavatás után juthatott halandó ember.
Jézus pontosan látta ezeknek az “országnak” a gyengéjét, tökéletlen voltát, be nem váltható ígéreteit és csalfa reménységeit.
Azóta eltelt kétezer esztendő folyamán hányan próbáltak új, jobb, tökéletesebb világot kitalálni, ajánlani és megvadlósítani? Elvonulnak előttünk filozófusok, ideológusok, politikusok, népvezérek, hadvezérek, császárok, királyok és forradalmárok akik szép szóval vagy erőszakkal, forradalmakkal vagy háborúkkal szebb és jobb rendszert, országot, világot ígértek, ám hoztak veszteséget, fájdalmat, szenvedést, vérontást, s hagytak romokat, összedőlt világokat maguk után. Mennyet ígértek s poklot teremtettek! Mi magyarok elég, ha csak Trianonra emlékezünk! Maholnap száz éve, hogy ezt a nemzeti tragédiát hidegen véghezvitték. A vétkes nagyhatalmak nemhogy enyhítették volna, hanem ma már azzal fenyegetnek, hogy csonka országunkat idegen ajkú, furcsa kultúrájú, erősen másvallású, többnejű házasságot gyakorló, igen termékeny, erőszakos népekkel telepítik be melyek legjobb esetben rezervátumokba telepítik a magyar őslakosságot, ha ugyan ki nem irtják az írmagjunkat is. És a nagyobb hazánk, a haldokló Európa, háláltusájában még maradt annyi ereje, hogy mielőtt utolsót hörög még megtagadván megőlje teremtő, megtartó és megváltó Istenét!
A törénelem folyamán soha annyira nem volt szüksége egy fajnak, nemzetnek és népnek annyira a Jézus Krisztus által körvonalazott, meghirdetett és felkínált Isten Országára mint ma, Európának és benne nekünk!
Itt áll ma Jézus Krisztus – átjővén téren, időn, falakon és kiveti Országa hálóját feléd is. Aki egy gonosz, romlott és továbbromló világban élsz, csalódások, átverések, kihasználások és kizsákmányolások között szegényen, koldusul elhagyatva, talán betegségektől gyötörve, szenvedve és cél nélkül taposod útadat a vég felé. Akit vágyak, célok, kísértések kínoznak. Aki mélyen belül érzed, hogy az életed vesztésére állsz, erőd és időd fogy, a nappalok rövidebbé lettek, reményeid már csak pislákolnak vagy kihunytak. Térgyed roskadozik, hátad egyre görnyed a terhek alatt, karjaidból elszállnak az erők. Hajdani szépséged elhalványul, arcod egye ráncosabbá lesz, ajkadat elhagyta a kacagás, onnan csak halk panaszok és fájdalmas sikolyok fakadnak, panaszok és vádak gördülnek minden és mindenki felé. Lassan egyedül maradsz, mert mindenki rendre elhagyott akikről azt hitted mindig veled lesznek. Valaki azonban van akinek kellesz olyan nyomorult állapotban is amiben vagy. Ő, a Krisztus, aki vár az Ő Országába, amely nem e világból van, de megjelenik e világban és a megomlott, elmúló világ helyén és helyett az Atyával és a Szentlélekkel új földet és új eget teremt. Ímé az elsők elmúlnak és újjá lesz minden. Az új teremtés világában nem lesz többé fájdalom, könny és rothadandóság, hanem Isten lesz minden mindenekben. Ez a mai világ ugyan foldozható, de végül is javíthatatlan. Ezért az új teremtést, az új eget és földet várjuk!
Ez az az Isten Országa, amelybe most meghívást kapsz. Ez nem az anyagi világ hanem egy új lelki világ amelybe hited révén léphetsz be s maradhatsz meg benne.
Engedd magadat ebbe az Országba Krisztus hálójával átvonni, áttelepíteni. Ez új élethelyzetet teremt: élni ugyan még a földön élsz, de már abba a jövendő világba tartozol. Élni ugyan itt fogsz kedvezőtlen feltételek között, de annak a világnak az erőivel. Még messze attól, de lélekben már benne vagy és élhetsz javaival: a megváltással, Isten közelében, hogy úgy mondjam az Ő tenyerén. Bár itt mindentől elhagyva – ott Krisztus közelében; ha bántanak – oda menekülhetsz; ha problémád van – ott hagyhatod; ha eltévedtél – onnan útbaigazítanak; ha könny szökik szemdbe – onnan letörlik; ha mindent elveszítettél is – onnan kárpótlást kapsz; ha beteg vagy – ott az áldott orvos érint; ha útad végűl elfogy itt – ott vár az, aki úttá, igazsággá és Életté lesz számodra!
Egyre több külföldön élő magyarnak van kettős állampolgársága: a külföldi, ahol él és dolozik és a magyar ahova tartozik.
Lehetsz még Isten Országának állampolgára is! Ugye az leszel?

Dr. Pungur József

Advertisements

Más úton – (Az újév egy nagy lehetőség arra, hogy más úton járj ) – Rev. Dr. Pungur József

“Mivel (a bölcsek) álombqan megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba”. (Máté ev. 2:12).
Az angyali intés szerint mi is akkor teszünk helyesen, ha Karácsony és az óév után az Újévben más úton járunk, mint ahogy a bölcsek tették, akik nem mentek vissza Heródeshez, hanem más úton tértek vissza hazájukba.
Miért szükséges ez?
Azért, mert a régi út a Krisztus-gyilkosság útja. Ha a bölcsek Heródes parancsa szerint visszamennek Jeruzsálembe, és megjelentik, hogy megtalálák a megszületett Messiást, akkor az előbb-utóbb, de biztosan a megszületett Messiás Királynak a megöléséhez vezetett volna.
Tudjuk a történetből, hogy a keleti bölcsek messze Keletről jöttek, mert látták az üstökös csillagot, és egy ősi hiedelem, jóslás szerint ennek az új csillagnak a feltűnése a Messiás királynak, a zsidók új királyának a megszületését jelezte. Jöttek messze távolról, és Jeruzsálembe érve hova is mehettek volna, mint a király udvarába, megtudni, hogy hol született meg az új király.
Heródes bekérette a szent tekercseket és tudósait, akiknek nem volt nehéz megtalálni a prófétáknak azt a jőslását, miszerint a Messiásnak Judea városában, Betlehemben kell megszületnie (Mikeás 5:2). Elmentek a bölcsek oda, és meg is találták az istálló jászolbölcsőjében Máriának a fiát, a kis Jézust. Tisztességet tettek neki, ajándékokat adtak át: aranyat, tömjént ás mirhát, és miután álomban megintettek: titkon visszamenek hazájukba. Heródes, amikor megtudta azt, hogy a bölcsek nem cselekedtek az ő parancsa szerint, dühében elrendelte a betlehemi vérfürdőt. Betlehemben és környékén minden 3 éven aluli fiúgyermeket megöletett, vélve, hogy az új Király, akire mint gyermekre máris annyira féltékeny volt, a többi gyermek között biztosan elpusztult.
A régi út, amelyen a keleti bölcsek visszamentek volna Jeruzsálembe, az egyenesen Isten Fiának a megölését jelentette volna. A régi út, a Krisztus elvesztésének az útja!
Ez azt ielenti, hogyha mi a régi úton járunk ebben az új esztendőben akkor Krisztus kihal szivünkből. Hiába született meg Karácsonykor, hiába fogadtuk neki azt, hogy az ő követői leszünk, hogyha a régi útunkon járunk, ha a régi rossz szokásaink irányítanak tovább, ha a régi, üres életfilozófiánk szerint élünk, akkor az életünkből Krisztus eltűnik. Akkor a mi életünk nem lesz a Szent Lélek temploma, akkor Krisztus nem lakozik hit által a mi szivünkben, akkor megtagadjuk azt, hogy az Ő követői vagyunk. Lehet, hogy külsőleg, formálisan és névleg keresztények vagyunk, de lélek szerint már nem. Sajnos tele van a világ olyan álkeresztényekkel, akik ugyan eljárnak olykor a templomba, de a szívükben megmaradnak réginek, belülről nem akarnak változni semmit. Azt hiszik, hogy maga az a puszta tény, hogy részt vesznek egy istentiszteleten, az már önmagában üdvözítő cselekedet.
Féligazság! Ha valakinek az élete nem változik a krisztusi tanítás szerint, akkor Krisztus meghalt annak életében, mert megölte!

Nem mindenkinek az élete sikerül úgy, hogy keresztény legyen. Nezzük meg a gazdag ifjút. Elment Krisztushoz, és azt kérdezte: “Jó Mester! Mi jót cselekedjem, hogy az örök életet nyerjek?” Krisztus megmondta, hogy mit kell tennie.
Ám azt nem cselekedte meg, és elment megszomorodva (Máté 19:16 kk). Ott van Nikodémus, az öreg írástudó, aki éjjel, titokban ment Jézushoz tanácsot kérni. Krisztus megmondta neki, hogy ujjá kell születnie, és Nikodémus elment megütközve (János 3:1 kk). A világ tele van “majdnem” keresztényekkel, akik elindultak Krisztus felé, találkoztak is vele, és mégis tovább járnak régi úton: nem akarnak változni; s ahogy az életük halad, mindig nehezebb lesz a változás. Beidegződött szokásaik, kedvteléseik, a maguk filozófiája nem engedik azt, hogy a krisztusi gondolatok átalakítsák az életüket.

A bölcsek más úton tértek vissza hazájukba – és így Krisztus életét megmentették.
A Krisztussal való találkozás után nekünk is más úton kell járnunk. Az újesztendő csak akkor lesz új, ha valóban más úton jársz benne, ha máshogy gondolkozol, ha máshogy élsz, ha máshogy viszonyulsz, ha máshogy cselekszel. Ha ezt nem teszed meg, akkor ez az új év is csak olyan lesz, mint a régi volt: tele nyüglődéssel, tele problémákkal, tele reménytelenségekkel, félelmekkel, depressziokkal, kilátástalansággal és kisértésekkel.
Miért kell új életben járnunk? Azért, hogy megváltozzunk.
Jézus Krisztusnak az a csodálatos isteni adottsága van, hogy radikálisan meg tudja változtatni az emberek életet, kicserélve személyiségüket. Nézd meg azokat, akik vele igazán találkoztak! Ezek gyökeresen megváltoztak. Az ó-emberből új ember született. Máshogy éltek azután. Nézd meg, hogyan lett Saulból Pál a damaszkuszi úton! Mennyire más ember lett. A keresztényeket üldöző fanatikus újjá született, s Krisztusnak a legeredményesebb apostola lett (Ap.csel. 9). Nézd meg a két halászt – Pétert és Andrást, a két testvért – , akiket elhívott a Galileai tengernél a halászhálójuk mellől (Márk 1: 16-18). Hogyan hívta el Jakabot és Jánost (Márk 1:19-20). hogyan faragott ezekből a durva, földhözragadt emberekből lelki embereket! Nézd meg, hogyan kreált Mária Magdolnából, a feslett életű nőből tiszta lelkű nőt, aki Krisztus sírjához szaladt Húsvét hajnalán, és találkozott az angyallal, aki hírűl adta a feltámadást (Márk 16:9-10). Nézd meg hogyan formált Zakeusból, a bűnös és megvetett vámszedőből – aki a fára mászott, hogy lássa Jézust – új embert! (Lukács 19: 1-10). Léviből, a vámszedőből hogyan lett Máté, a tanitványok egyike, aki az evangéliumot írta (Márk 2:14).
Krisztus átalakítja az embert. Ha át nem alakulsz a krisztusi mintára, ez az év is csak egy régi évnek fog bizonyulni. Ebben az évben is csak tovább fogod vonszolni régi önmagadat.
Az újév egy nagy lehetőség arra, hogy más úton járj – , mint ahogyan a bölcsek is más úton jártak Krisztus megtalálása után. Mi ez a más út? Ilyen jellegzetességei vannak: Eddig kételkedtedtem de most teljes szívvel hinni akarok. Eddig félelmes volt a szívem, mert a jövő sötétnek látszott, most az Isten kezébe helyezem magamat, hogy életre-halálra cselekedjen úgy velem, ahogy akarja. Eddig tele volt a szívem aggódással, most bizalommal; eddig féltem mindentől, most nem félek semmitől, mert Ő jár velem, és Ő fogja az én kezemet (Zsolt.73:23). Eddig önző voltam, és a világot csak a magam szempontjából néztem, az embereket manipuláltam a magam akarata szerint, most más leszek, szeretnék szolgálni és segíteni azoknak, akik körülöttem vannak. Eddig sötétség uralkodott a szívemben, most napsugár lesz bennem. Eddig elégedetlen voltam, most megelegedett tudok lenni. Eddig önközpontú voltam és ösztönember, akit vágyai hajtottak, aki csak a maga kényét-kedvét kereste, de most szeretnék valamit hozzáadni ehhez a világhoz, s nem elvenni belőle. Legvégűl: az én arcomon eddig valami sötét erők vonásai jelentek meg, most szeretném, ha megjelennének arcomon Krisztusnak a szelid vonásai, akinek a hasonlatosságára át kell, hogy alakuljon az életem
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy más úton járni: a Krisztus útján, a keskeny úton. Megtalálni a keskeny útat a világnak a széles útjai között, és járni azon.
Most, amikor az újév napjával elindulunk ebbe az új évbe, Isten arra kér, hogy életedet változtasd meg. Arra int, hogy a te életed legyen másfajta élet. Járj egy más úton, a keskeny úton – Krisztusnak az útján. Ez az Isten útja, amely felfelé vezet, és amely a célhoz vezet: Istenhez.
Járd hát ezt a másfajta útat – az üdvösség krisztusi útját ebben az új esztendőben!
Dr. Pungur József

Aforizmák 2 – Rev. Dr. Pungur József

Aforizmák 2

– A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak (A. Einstein).

Ne azt kérdezzétek, hogy mit tesz értetek Amerika, hanem azt, hogy mit tehetünk együtt érte (J. F. Kennedy).

– A nemzet testén két kéz dolgzik: Istené amely gyarapítja és a Sátáné amely rombolja. A keresztény ember pedig Isten munkatársa (II Korinthus 3:6).

– Az országot elődeinktől kaptuk akik mindent hozzátettek amit tudtak, s azzal adták át nekünk, hogy mi is adjuk hozzá azt amit tudunk s úgy adjuk át a következő nemzedéknek. Ez a nemzet létének, megmaradásnak és jövőjének íratlan aranyszabálya.

– Ahol és amikor egy nemzet tagjai elfelejtik vagy ósdinak tartják és nevetve lépik át létük aranyszabályát ott csak befejezetlen Bábel tornyokat tudtak építeni, melyek romjaival tele van az emberiség történelme.

– Az aranyszabály az ember léte és társadalma raison d’étre-je létértelme – amit a hangyák és a méhek ösztönszerüen tudnak – ám a modern ember egy grimasszal elvet és idegesen keres egy karosszékben kiötlött jónak ígérkező szuper ideológiát.

– A kormány mindent megtesz anyagilag, hogy számban növekedjen fogyó magyarságunk. De hol vannak az egyházak gyülekezeti és nemzeti szinten akik a lelki motivációit megadhatnák eme életbe vágó és nemes ügynek?

– Sajnos a hazai ballib pártok egyre extrémebb viselkedést produkálnak. Programjuk ugyan nincs de már stentori hangon fenyegetőznek hogy hatalomátvételük után az elnem menekült ellenfeleik közül kikkel hogyan bánnak majd el.

– A ballib roncspártok már egyre inkább olyanok mint a sarokba szorított vadállat: éhes, dühös, kiszámítatatlan és veszedelmes. 2006 őszét akarják újra eljátszani, vagy inkább megismételni 1919-nek 133 napját 2019 tavaszán?

– A hatalomból immár harmadszorra is csúfos vereséggel kiszorított ballib pártocskák úgy vélik, hogy végre megtalálták a Fidesz koalició leváltásához szükséges mester- tervet melynek lényege: 1, közös frontba állni 2, fumigálni az eddig elért eredményeket, 3, fenyegetőzni, 4, semmit sem ígérni, 5, felébreszteni a “Panem et circenses” (Kenyeret és cirkuszt) ősi ösztönét és minden kor polijainak életelvét.

Dr. Pungur József

Aforizmák 1 – Rev. Dr. Pungur József

Aforizmák 1

– Az ember határlény a szellemi-lelki és az anyagi világ között.

– Aki megtagadja szellemi-lelkiségét, az előbb-utóbb a szubhumán világba zuhan.

– A modern ember azt hiszi előrehalad, miközben még mindig az aranyborjú körül

táncol.

– Az értelmetlen állat általában nem öli saját fajtáját – nem úgy mint az érelmes

ember.

– Az állatot egyszerűen megölik, nem úgy mint az embert – akit előbb rendszerint

megkínoznak.

  • A mai ember büszke eredményeire, s nem veszi észre, hogy az ókor

hedonistáinak szintjén él.

  • A mai ember nemtöródik vele, hogy fogával ássa meg sirját.

  • Régen a színészet kiváltságos adottság volt – ma már az átlagember mindennapos

gyakorlata.

– Az ókorban a nemkívánt gyermeket Molochnak, az áttüzesített tehénszobornak

gyomrába nyomták le – ma az anyaméhben darabolják szét – fínomabb nevén –

abortálják.

– A káromkodás ördögtől tanult imádság.

– Még a pocsolyavíz is képes visszatükrözni a napsugárt – az ember csak elnyeli.

– Az istenes ember életelve: adoráció, humilitáció és aszkézis.

– Gazdasági életünk dióhéjban: 1990-2000: tovább nyújtózkodtunk mint a takaró

ért¸ 2000-2010: összehúzódzkodtunk, hogy a takaró alá férjünk, 2010 –

sikeresen növeljük a takarót.

2019 Újév Dr. Pungur József-

Levél egy kétkedőnek – Rev. Dr. Pungur József

Levél egy kétkedőnek

Légy segítségül az én hitetlenségemnek”

(Márk ev. 9:24)

Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával s hozzám fordult néhány, a hittel összefüggő kérdésével.

Megértem kiábrándulását az egyházakból. Sajnos ami az ember kezébe kerül, az majdnem mindig elromlik – így olykor az egyház is. Ezért van szükség időnként megújulásra – s nekünk is egyenként.

Én magam is az ateizmust súroltam ifjú koromban, jóllehet papi családból származom. Azonban megtaláltam a formálisan, külsőségekben megnyilvánuló, igazában semmitmondó vallás mögött annak egzisztenciális voltát – ami az igazi lényege. Így hát nem vagyok magamra hagyatva egy ellenséges világban, mert Isten velem van, segítsége nekem már nélkülözhetetlen, s erre számíthatok is.

Rá kellett jönnöm, hogy az emberi értelem nem tudja Istent felfogni, mert ő nincs jelen e világban mint egy tárgy, amiről érzékszerveink útján tapasztalatunk lehetne. Tegyük hozzá a régiek bölcsességét: “Finitum non capax infinitum” (A véges nem képes a végtelent befogadni). Ezért nem tükrözheti Istent elménk. S ebben van lehetősége az istentagadásnak. Viszont Isten jelen van mint lélek – azaz gondolat. Valahogy úgy, ahogy minket áthat gondolatunk, ami igazán emberré tesz, de nem tudjuk, hol van ez bennünk. Isten is mint teremtő, fenntartó, gondviselő és megváltó gondolat, belülről hatja át a világot: teremt, ad növekedést, áldást, próbákat, és biztat egy soha el nem múló élettel.

Az anyag s az élet nem teremtheti önmagát. A számtanban zéró, a semmi, soha nem lehet legalább 1 – hiába sokszorozzuk, fejlesztjük, nagyítjuk – mindig zéró marad. Ahhoz, hogy legalább 1 legyen belőle, valamiféle teremtő aktusnak kell közrejátszania.

Hogyan lehet az, hogy ha egy vak, élettelen természet hozott létre bennünket a fejlődés útján, akkor mért nem értjük önmagunk titkait? Feltételezhető-e, hogy az öntudatlan természet intelligensebb lenne az embernél, aki az élet csúcsa?

Megfontolandó az is, hogy nem lehetne fogalmunk a végtelenről és az örökkévalóságról, ha nem lenne bennünk szikrája ennek, amihez viszonyítva mérhetjük le a végest és időlegest. Ugye a Teremtés narratívája szerint csak az ember kapta Istentől az emberré tevő isteni leheletet – azaz egy szikrát belőle – s ez minősít minket. Mármost ami Istenből van, az örökkévaló s az nem pusztulhat el, vagy ha igen, akkor nem Istenből van. Sajnos a mai ember erről az Istentől kapott szikráról – lélekről teljesen megfeledkezett: ez az ember igazi tragédiája!

Az ember életének három nagy szellemtörténeti szakasza van: 1. A tradicionális, amikor átvesszük az uralkodó gondolati, társadalmilag kialakult, kész magatartási formákat, vagy a vallást is. 2. Az intellektuális, amikor felnőve mindent megakarunk érteni. Ilyenkor a világ logikusnak, legyőzhetőnek, meghódíthatónak tűnik. 3. A misztikus szakasz, amikor ráébredünk arra, hogy sok mindent nem tudunk megérteni mert értelmünknek és megismerésünknek is van határa, korlátja. Ekkor köszönt be az igazi, valódi, mély, egzisztenciális vallásosság – Istenkeresés, Istentalálás és Istennel járás.

Sajnos az emberek többsége megakad az első vagy a második foknál és csak kevesen érkeznek meg a harmadik szintre. Sajnálnám, ha Ön megakadna a második szintnél, hiszen többet érdemelne.

Kérje a hit ajándékát Istentől!

Üdvözlettel:

Dr. Pungur József

Az Ige testté lett – Rev.Dr. Pungur József

Az Ige testté lett” (János ev. 1:14.).

Nagy különbség van aközött, ahogy ma értelmezik az emberek karácsonyt és ahogy azt az első keresztények értették.

Ma karácsonyt általában úgy értelmezik, hogy ez a család, az ajándékozăs, vendégségek, látogatások, a kirándulások vagy a pihenés kiváltképpen való alkalma. Valami homályos sejtés meg él az emberekben, hogy ez az ünnep Jézus Krisztus születésének az ünnepe. A hangulatos karácsonyi zene, s a templomok hirdetése erre emlékeztet. Ez a tény azonban a múlt legendái közé tartozik a modern ember számára, aminek szinte semmi befolyása nincs már életére, gondolkozására és magatartására.

Midas királyról egy ókori legenda beszél. Az istenek azzal a képesseggel ajándékozták meg – vagy verték meg – , hogy minden, amihez hozzányúlt, rögvest arannyá változott. Egyszer, óvatlanul, hőn szeretett lányát érintette meg, aki rögtön aranybálvánnyá változott.

A mai ember forditott Midas király, azaz minden amihez nul elromlik a kezében; az arany vassá válik, az értékek pelyvává és pozdorjává. Igy vagyunk a vallással is – ez is megromlik az ember kezén. Ezt bizonyitja az amit karácsonyból csináltunk: az egyik legszentebb ünnepet világi örömünneppé sikerült átalakitanunk – rontanunk, amelynek már csak a külső formái vannak meg – a belső, eredeti tartalom nélkül.

Ezért fontos felidézni karácsony ôsi, eredeti jelentését. Ezt legjobban a János evangéliumából vett ige fejezi ki: ,,Az Ige testté lett” (I. rész 14. vers). Nézzük meg, mit jelent ez.

A görög filozófusok, főképpen az Alexandriai Philón, görögül tanító zsidó filozófus, Jézus kortársa (Kr.e. 25 – Kr.u. 45) fejlesztette ki az ,,Ige” – ahogy ôk mondták, a ,,Logosz” fogalmát. Feltételezték ugyanis, hogy kell lennie egy közvetitônek a mozdulatlan és változatlan Isten és a világ között. Úgy vélték, hogy Isten nem foglalkozik közvetve a világgal, hanem csak egy közvetitő révén, mert a mozgás Isten tökéletességének rovására menne. Isten tehát “mozdulatlan mozgatója” (Arisztotelesz Kr.e. 384 – 322) a világnak, azaz közvetítíő révén.

Ez a mediátor az ,,isteni logosz”, mely Isten gondoltainak kisugárzása – a gondolkodás pedig nem mozgás! Azaz a “Logosz” Isten gondolatait, terveit, szándékát, akaratát közvetíti a világ felé és valósitja is meg. Keresztény teológusok átvették és Krisztusra alkalmazták Philón Logosz fogalmát. Tették ezt azért, hogy a klasszikus hellén műveltségü ókori ember jobban megértse, hogy ki is Jézus Krisztus valójában. A keresztény teológia történetében ez az első eset, hogy a keresztény üzenetet egy filozófiai fogalom segítségével tették érthetővé és elfogadhatóvá, s ezáltal győzdelmessé!

A keresztény teologiában Krisztus mint Logosz azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban Istennek a világgal kapcsolatos gondolata, terve és szándéka valósult meg. Istennek terve a világgal az, hogy örök szeretetétól indittatva nem akarta, hogy a világ – és benne az ember – örökké bűnben s tőle távol elveszett állapotban és kárhozatban maradjonl. Hanem ezt a világot vissza akarta forditani maga felé, azért, hogy a teremtésbeli célja a világnak így valóra váljon. A megváltásnak ezt a munkáját vállalta a Fiú Isten, aki emberi testbe öltözve eljött az első karácsonykor, hogy ezt a világot visszavezesse Istenhez. Önmagát ajánlotta fel mint tiszta áldozatot az emberiség bünéért a golgotai kereszten. Mindaz, aki hisz ebben az emberért hozott helyettes áldozatban s bűnös életútját megtagadva Istenhez tér s életében a Megváltót követi az az ember az üdvösség útján jár.

A kérdés felmerül: vajon szüksége van-e a mai, modern embernek erre a Megváltóra és erre a megváltásra? Sokan úgy vélik: nincs! Azonban, ha tárgyilagosan szétnézünk ebben a vllágban, lehetetlen nem látnunk, hogy ez a világ és benne az ember milyen tragikus helyzetben van. A múlt században két világháború, azóta száz helyi háború szedte és most már a terrorizmus is szedi áldozatait. Soha az emberiség történelme folyamán annyi ember nem esett háborúk áldozatává, mint ebben a modernnek es haladónak mondott világban. Elnyomás, éhezés, igazságtalanság, bűnözés és az emberi életnek olyan tömeges semmibevétele soha nem ért el olyan fokot, mint a mi korunkban. És soha nem volt annyira kilátástalan az emberiség helyzete: a harmadik világháború fenyegető réme egyre növekszik. A modern ember feszültségek, félelmek között él, elvesztette életének igazi értelmét, kapkod és nyugtalanná vált. A világ javaival igyekszik meggazdagodni és lelkében üres marad.

Vajon felismerjük-e, hogy rajtunk nem filozófiák és ideológiák segítenek, nem is a magunk tehetsége és ügyessége, hanem egy radikális fordulat: megtérés Krisztushoz. Belülről kell megváltoznunk, hogy a világ văltozzon. Nem a világot kell megváltoztatni, hanem magunkat. A belülről megváltozott emberiség majd megváltoztatja a világot is maga körül.

Karácsony ma ott van, ahol emberek felismerik ezt. Krisztus útmutatása nyomăn Istenhez térnek, Krisztus átján járnak, azaz, akik őt befogadják. Krisztus ma is testet akar ölteni – bennünk!

Dr. Pungur József

Rev. Dr. Pungur József : Adventi várakozás

Adventi várakozás

Várom az Urat” (Zsoltárok 130:5)

Advent a Krisztusvárás időszaka a keresztény ember számára. A várakozás az egyik legsajátosabb emberi magatartás. Alapjában véve nem más, mint a jövőtől reméltnek megérkezésére való figyelés. Az ember igazában véve várakozó ember. Az anya várja gyermeke megérkezését, majd felnövekedését, s végűl szárnyrakelését. A földműves várja a vetés kikelését, majd szárba szökkenését és megérését. A kertész várja a bimb6 kibomlását, majd gyümölccsé válását és beérését.

Ma is váradalmak között élünk. Várjuk, hogy a holnap jót hoz: a gazdaság talpraállását, a munkanélküliség megszünését, a munkabérek emelkefését. Mások várják életük elrendeződését, kibontakozását, helyük megtalálását a családban, a társadalomban. A világ egy jobb jövőt vár: a béke, jólét és az igazság holnapját. Az utas megérkezést vár, a rab szabadulást, a beteg gyógyulást. A keresztény ember sem kivétel ez alól, a mi szíviinket is sokféle várakozás tölti be.

Am a keresztény embernek van egy sajátossága, mégpedig az, hogy ő a megváltó Úr Krisztus dicsőséges megjelenését várja, azaz Krisztus visszajövetelét. De miért szükséges Krisztus visszajovetelét várni? Nem elég-e az, hogy hálásan emlékszünk az ő első eljövetelére, arra, hogy ő mint Isten Fia eljött és megváltotta az emberiséget a bűntől és a kárhozattól. Ami azt jelenti, hogy aki benne hisz, őt követi – az élete elmúltával joggal remélheti a mennybe való befogadtatást. Miért kell akkor az ő visszajövetelére várni?

Azert, mert ez a világ minden emberi tervezés, ,erőfeszités, haladás, ígérgetés ellenére is töredékes, torzó, nyomorúsággal terhes, szenvedéssel megterhelt, tragikus világ maradt és fog is maradni. A vilagot lehet javitgatni, de megváltoztatni a világot ember nem tudja. A világ tragikus vonasát csak maga a teremtő Isten tudja elvenni, kivenni e vilagbó1. Ezért beszélnek a Biblia könyvei arról, hogy ennek a világnak ideje lejár és Isten új teremtése révén új ég és új föld fogja elfoglalni a réginek helyét – s benne lesz az Új Ember mint az Új teremtésnek koronája. S mindez Krisztus dicsőséges visszatéréséhez van kötve – a Biblia ígérete szerint. Emberi váradalmaink legtöbbször soha nem valósulnak meg, soha nem válnak valóra. Innen ered emberi életünk legtöbb csalódasa.

Ezért lesz az emberi élet váradalmak és csalódasok között hányodó élet. A keresztény ember váradalma Krisztus visszajövetele felé azonban beteljesülő váradalom. Erdemes elgondolkozni azon, hogy az emberek általában forditva látják ezt. A világi váradalmaikat tekintik beteljesülőnek, s Isten ígéretét Szent Fia visszajövetele felől dicsőségben csak amolyan vallásos túlzásnak tartják.

Gondoljuk meg, hogy Isten ígéretei rendre megvalósulnak. Igéjéből egy pontocska sem veszett el. Gondolj arra, aki ezt mondta: Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszedeim soha el nem múlnak!

Advent ideje jó alkalom arra, hogy számba vegyük, milyen váradalmak között élünk, mit várunk a holnaptól, a jövőtől? Ott van – e váradalmaink között Krisztus dicsőséges visszajövetele, s komolyan vesszük-é ezt?

Ha adventi ember akarsz lenni akkor tedd váradalmaid listáján az első helyre ezt a mondatot: Várom az Urat!

Dr. Pungur József