Isten mint Intelligencia- Rev.dr. Pungur József

Brit asztrofizikusok egy csoportja nemrég azzal lepte meg a világot, hogy tudományos eszközeikkel és módszereikkel elérkeztek annak megállapításához, hogy: “Az univerzum mögött egy intelligencia áll”.
Ez a megállapítás első látásra nem mond valami sokat.

Hiszen ehhez hasonlót már Canterburyi Anzelm (1033-1109) is mondott, aki azzal érvelt, hogy Istennél nagyobbat nem tudunk elgondolni. Így Isten mint a legnagyobb, szükségszerűen létezik, amit Ontológiai Istenérvében fejtett ki.

G. Wilhelm Leibniz (1646-1716) német filozófus is fejlesztett egy istenérvet.
Nevezetesen azt állította, hogy a létező világok között a miénk a legjobbb. Formája, törvényei, rendje, szépsége és csodái, mind egy
Teremtő Istenre mutat. Ez a megállapítás a kozmológiai Isten-érvként ismert. Gyengéje mindkettőnek az, hogy à priori, azaz nem tapasztalati, hanem csupán gondolati úton jöttek létre. A Brit tudósoknak a tétele azért új, jelentős és fontos, mert ez à posteriori azaz tapasztalati, vagyis megfelelő műszerek használata, segítsége révén jött létre.

Előbb vegyük szemügyre azt az állitást, hogy egy Intelligencia áll a világegyetem mögött.
Ez a megállapitás egyrészt üdvözlendő. Nevezetesen az, hogy ennek megállapítására empirikus, azaz tudományos eszközök segítségével jutottak el. Ami a tudományos világban először történt meg. Másrészt a megállapitásnak vannak tökéletességi hiátusai. Éppen így vagyunk például a
szeretettel is, ami csak akkor van, amikor tettekben megjelenik. Intelligencia per se – magában sem létezik, ez csak egy idea, vagv absztrakció. Ez mindig csak a legfejlettebb lényen, az ember által jelenhet meg. Transcendentális vonatkozásban hiányik belőle az Idő és az Energia – amin és ami által megjelenhet.

Mai nyugati világunkban a kereszténység meggyengülése és az attól való elfordulás egyre erőteljesebben jelentkezik. Következménye a templomlátogatások drasztikus csökkenése, sőt templomok bezárása és eladása.
Ezekkel együtt a vallási és erkölcsi normák megvetése, szkepticizms és ateizmus lett a társadalom életfilozófiája, materializmus és hedonizmus az egyén életelve. A kétezeréves kereszténység fokozott eltűnését tapasztaljuk. Filozófusok és ideológusok lázasan keresik a tökéletes világrendszert, de ezek eddig csak az “Istennélküli világ” régi-új eszményéig jutottak el.
Ezzel próbálkoznak a Francia Forradalom óta (1789), de csak halálos ideológiákat hoztak, mint amilyen a fasizmus és a kommunizmus volt, melyek két rettenetes világháborúba taszították az emberiséget. Most meg a harmadik felé tántorgunk, miközben helyi háboruk és terrorista veszedelem között élünk.
Ráadásul a globalizmust erőltetik ránk mint megváltó ideológiát és a kozmopolitizmust mint filozófiát. Mindezek hitetlenséget, keresztényellenességet hirdetnek és terjesztenek. Teológusok is keresik a megoldást, de eddigelé ezt nem találták meg, mert ők is, mint a filozófusok, régi bevált módszereket igyekeznek alkalmazni, de elfelejtik, hogy ami elvétve dolgozott a múltban nem biztos, hogy a mai
Sitz im Leben-ben is dolgozni fog.

Az egyházakat nevetve elhagyó tömegek elfelejtik, hogy a vallásnak van egy társadalmat megőrző ereje, amit a klasszikus teológia “Usus legis politicus”-nak nevez azaz a társadalom megtartójának.
Hogy értsük ezt, lássuk Mózest, aki népét kihozta az Egyiptomi rabszolgaságból.
Első dolga volt, hogy a
Tízparancsolat isteni törvényét adja nékik. Ezáltal a menekülő sokaságot néppé szervezte és megtartotta a jövő számára mind a mai napig! E tétel fordítottja is igaz.
Amely nép elveti az isteni törvényeket, az előbb-utóbb elpusztul vagy jólétében ellustul vagy szegénysége miatt elerőtlenül.

Az elmúlt ezeregyszáz esztendőben keresztény vallásunk fogta népünket össze és tartotta meg jóban és rosszban, nemzeti tragédiákban. Ha a mai nemzedék üresen hagyja templomait, lassan majd üresen maradnak falvaik és városaik és végül az ország. A vallás nemcsak magánügy – amit ateista ideológiák hirdetnek – hanem a nemzeti megmaradásnak egzisztenciális ügye!

A fentebb elmondottak jelentősége abban van, hogy míg az à priori, és az à posteriori módok külün-külön erőtlenek, gyengék és kifogásolhatóak, addig együtt a korunkban megrendült Isten-képet állítanák helyre. Erről az alapról lehetne releváns és plauzibilis teológiát felépíteni a magyar és a válságban levő nyugati kereszténységünk mélyebbé, igazabbá és élőbbé tételére.

Dr. Pungur József

.

Advertisements

A Szentlélek (Pünkösd előtt és után) – Rev- dr. Pungur József

A Szentlélek

(Pünkösd előtt és után)

(János ev. 20: 19-23)

Ez a jelenet Pünkösd előtt történt és mégis Pünkösdről szól. Lássuk üzeneteit:

1.Igénk elbeszélése a tanitványok helyzetének leírásával kezdődik, akik az Úr mennybemenetele után voltak és Pünkösd előtt. Mesterük a mennybe ment s ők árváknak, kiszolgáltatottaknak érzeték magukat. Igy éthető, hogy bezárkóztak egy jeruzsálemi felházba mert féltek, hogy a mesterük után most majd ők kerülnek sorra az üldöztetésben. Zavarban voltak és végtelenül tanácstalanok, hogy mitévők legyenek.

Minket is kísért a bezárkózás – az élet bizonytalanságai miatt. A régiek azt beszélik volt idő amikor e városban senki nem zárta be a házát. Nyitva hagyták, mert tudták, hogy távollétükben senki sem fog oda bemenni azért, hogy netán valamit eltulajdonitson. Hol vannak már ezek az idők? Ma szinte kötelező keritéssel körülvenni a házat és valamiféle biztositó berendezést felszeltetni gonosz indulatu emberek ellen. Parkházegyüttesek épülnek falall körülvéve, speciálisan nyíló kapuval és magánőrséggel. Lassan irigyelni fogjuk a csigát mely a hátán hordozza házát, hogy veszély esetén;n abba húzódva menedéket találjon. Korunkban a világ globalizálódik, ugyanakkor az emberek egyre inkább izolálódnak egymástól s magukba gubózva élik életüket a bizonytalanság és a félelem miatt.

2. Ám Jézus bejön a félelemmel telt tanitványokhoz a bezárt ajtón át is. Ő a feltámadott Úr feltudja törni az övéi bezárkózottságát fizikai és lelki érelemben is. Jézus mindig is a nyitottságot szerette. Ő nem vonult el pusztába mint Keresztelő János, vagy a Qumran szekta tagjai akik kivonultak a bűnös városokból s felépitették a pusztában a tökéletesek közösségét. Jézus közössége az Egyház is mindig nyitott volt és kész segítésre. Az Egyház nem élhet önmagába zárkózva. Nem mehet el a világ szenvedései mellett szenvtelenül mint az irgalmas samaritánus példázatában a pap és a lévita az úton kirabolt és vérző ember mellett. Az ilyen egyházra nincs szüksége sem embernek, sem Istennek. Nekünk felelősségünk van a vlágért, s benne a mi népünk sorsáért az itteni és az otthoni magyarságért. Milyen istenes dolog az, hogy egyházaink és államunk felépítenek romba döntört templomokat, iskolákat és kórházakat!

Jézus át tudja törni bezárkózottságunkat, izoláltságunkat és félelmeinket is. Ő a hű barát!

3. Jézus tudja mi az alapbajunk: Szentlélekre van szükségünk nekünk is mint a tanítványoknak. A tanítványok már mindent tudtak, hiszen Jézussal voltak évekig. Ismerték tanitását, látták csodáit, élvezték felemelő közelségét. És mégis erőtlenek voltak. Mi is így vagyunk: tudjuk a keresztény elméletet, hitük alapvető tanításait, azt, hogy kicsoda Isten, Krisztus sőt még a Szentlélekről is tudunk – és mégis erőtelenek vagynk – mert hiányzik életünkből a Szentlélek! Már régen tudták, hogy az uránércben roppant erők vannak, csak fel kell ezt szabaditgani. Ez csak korunkban történt meg. A békés célu atomenergia ma áramot fejleszt. A teremtéskot Ádámot Isten a föld porából teremtette meg, de csak akkor lett élővé amikor Isten Ádám orrába lehelte életet adó lehelletét.Mi emberek az isteni lélek nélkül csupám élő halottak vagyunk: mi is és kortásaink is.

Jézus azért jött vissza tanitványaihoz, hogy lelket leheljen beléjük: Vegytek Szentlelket s rájuk lehelt. úgy mint Isten Ádám élővé tételekor. Ez a második teremtés! A Szentlélek ünnepe nemcsak annak megünneplése miatt van, hanem azért, hogy Isten Lelke bennünk is éljen, hogy ne a világ fiai, hanem Isten gyermekei legyünk. Azok vették Isten Szntlelkét akik Istennek a Szentírásban kijelentett akarata szerint mint az ő gyermekei igyekeznek élni.

A Szentléleki már Pünkösd előtt is adatott.Itt a tanítványoknak, korábban a prófétáknak és istenes embereknek..

Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek Pünkösd uán is adatik. Akkor a teljessége jött el, mely megtereette az Egyházat. Azóta is szüntelnül jő az egyes emberekhez s tesz őket Isten gyermekeivé. Téged is azzá akar tenni!

Dr. Pungur József

Áldozócsütörtök üzenetei – Rev. dr. Pungur József

Áldozócsütörtök üzenetei

Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Márk 16,16-18). x

Még negyven napig volt tanítványaival a feltámadott Jézus Krisztus. Eső dolga volt összegyűjteni a halála hírére szétfutott tanítványait a Galileai tónál, és tanította nekik az Isten országára tartozó dolgokat. (Ap. Csel. 1,3).  E nélkül a negyven napos extra kurzus nélkül, aligha alakult volna meg az első keresztény egyház Jeruzsálemben Pünkösdkor, az „Ötvenes ünnepen”, alig tíz nappal a kurzus befejezése és az Úr mennybemenetele után. Alig ha indulhattak volna missziói útra tanítványai a szélrózsa minden irányába megtéríteni a világot és megvetni az alapjait a felépülő világegyháznak.

De hol vannak Jézusnak e negyen nap alatt elmondott fontos tanításai? Elvesztek volna? Bizonyára nem. Nagy a valószínűsége annak, hogy ezek egy része megtalálható az úgynevezett  Gnosztikus Evangéliumokban, amelyeket véletlenül talált meg egy pásztorfiú Nag Hammadiban agyag amfórákba rejtve Judea pusztájának egyik barlangjában 1945-ben. Ezek között van Tamás, Fülöp, Júdás és Mária evangéliuma. Az őskeresztények még használták ezeket, azonban a II.Karthagói Zsinat Kr.u. 397-ben, melynek feladat volt a Szentírás kánonjának megállapítása, nem vette fel a gnosztikus evangéliumokat a szent iratok közé, azaz a Bibliába. Nagy a valószínűsége annak, hogy alapigénk Jézus Krisztusnak a negyen nap alatt elmondott tanításaiból való. Jézus ezekben csodatevő erőt ígér követőinek. Lássuk ennek üzeneteit!

Elsőször is azt ígéri Jézus, hogy az övéi ördögöket űznek. A mai ember azonban nem hisz az ördögökben.  Úgy véli, hogy naív, tudománytalan és babonás dolog ez. Van azonban Gonoszság, s ez igazában véve ördögi. Elég szétnézni a világban, hogy a gonoszság jelenlétét észerevegyük, hogy az ember-embertársának sokszor lesz „farkasa”.  A társadalom amelyben élünk oly’ sokszor lesz kizsákmányoló, ellehetetlenítő és életeket tönkretevő. A világ tele van terrorizmussal, kicsi és nagv háborúkkal, s ma már felrémlik a képe egy olyan végső világháborúnak, amely nemcsak az ellenséget, de önmagát is elpusztítja, s utána már alig ha marad élhető élet  a bolygónkon.

Az ördög a gonoszság megszemélyesítője, és örök szimbóluma volt és marad.
Akik hisznek – mondja Jézus – azok megtisztulnak. Az övéinek meg kell tisztulniuk minden ördögi vonástól, gonoszságtól. A keresztényeknek egzorcizálni nem másokat kell, hanem elsősorban magukat! Ki kell űzni magukból a belső gonosz, lehúzó, kísértő, megfertőző gondolatokat, kívánságokat és erőket. Az ember  kétarcú, mint Jánusz, a római kapuk-istene volt, aki figyelte a bejövőket és a kimenőket. Az ember egyik arca angyali, a másik sátáni. A sátánit elrejtik, és az angyalit mutatják, ám de a sátáni arcvonások, amint tudnak a felszínre törnek beszédben, akaratban és cselekedetben. Ezek aztán mindent tönkretesznek és lerombolnak, s maradnak utánuk az elrontott kapcsolatok, a széthulló házasságok és a szétvert családok: kiábrándult, megrabolt, összetört és csalódott életek – megannyi tragédiák.

Hányan vannak ilyenek életútad mentén? Jézus téged is megtisztíthat, ha elfogadod Őt mesterednek, ha valóban követője leszel! Vele járva lehetsz valóban tiszta lelkű ember, akinek élete-példája  másokat is tisztíthat!

A világban harc folyik Isten és a Sátán, az igazság és a hamisság, a jó és a rossz, a tisztaság és a bűn között, s a harcmező az emberi lélek. Mindenkinek állást kell foglalni, hogy melyik oldalon áll. Ez határozza meg, hogy kinek milyen hatása van a családjára, a környezetére és a világra.

Legyünk harcosai az igazságnak, a tisztaságak és a szentségnek!
Jézus azt ígéri, hogy az Ő követői új nyelveken szólnak.  A nyelv kifejezője annak a léleknek, amely bennünk van. „A szívnek teljességéből szól a száj” mondja a Biblia (Máté 12:35).  Manapság az emberek sokszor felelőtlenül beszélnek. Ezeknél az embereknél a szabadság szabadossággá változott, s nem számít nekik, hogy az ajkukról legördült szavak fájdalmat és sebeket okoznak, tüskéket hintenek, haragot, háborúságot és vihart kavarnak.  Ezek nem törődnek szavaik akusztikájával, azaz, hogy milyen visszhangot, hatást váltanak ki. Vannak emberek, akik előbb beszélnek, s utána gondolkodnak csak – ami sok esetben késő. A keresztény ember vigyáz szavaira. Meggondolja azokat mielőtt kiejtené, hogy milyen hatása lesz, mit művel, s mit visz véghez. Az Igén szűri át szavait, mielőtt kimondaná. Új nyelveken szólni nem az eksztázisban felajzottan, értelmetlen, összefüggéstelen szavak kiejtését jelenti, de más nyelveken megszólalni, mint amit a világ hitetlen fiai szólnak – ahogy Jézus szólt: segítően, épitően, szelíden! Egy hasznos tanács: Gondold meg, vajon Jézus elmondaná azt, amit te?

Jézus azt is ígéri övéinek, hogy kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, meg nem árt nekik. A kígyó a kísértés szimbóluma a Bibliában, a halálos ital pedig a bűné. Azt jelenti ez, hogy sem a kísértés nem árthat a hívő embernek, sem a bűn, abban az értelemben, mint ahogy az halálos jelentőségű a hitetlen embereknél. Jézus megkísértésének története illusztrálja ezt (Máté 4,1-11). Jézus három igen egziszetenciális módon kísértetett meg, de egyikben sem bukott el, hanem  a kísértéseket visszaverve, azokból lélekben megerősödve jött ki.

Mi emberek szüntelenül kísértéseknek vagyunk kitéve, azok között élünk állandóan. Mérgezett gondolatok, rosszra vivő kívánságok és látszólag „jobb” megoldásokat kínáló kísértések kereszttüzében állunk. Mégis, Krisztussal járva mind ezek nem árthatnak nekünk, hanem ártalmatlanul lepereghetnek rólunk, ha megtanuljuk és alkalmazzuk azt, amit Jézus tett. Nevezetesen, a kísértő gondolatokkal szemben Isten Igéjét kell állítani és legyőzni azokat. Ám ehhez tudnunk kell Isten Igéit, hogy azt mondhassuk mint Jézus, hogy „viszont meg van írva…!”(v.7). Mind ebben Jézus a kísértés és bűn feletti győzelem kulcsát ajánlja övéinek. A nagy kérdés az, hogy élünk-e vele?

Végül Jézus azt ígéri övéinek, ha betegekre vetik kezeiket, azok meggyógyulnak. Azt jelenti ez, hogy a keresztény ember gyógyító ember. Kétféle ember van a világon: sebző, sebeket ejtő és gyógyító, sebeket kötöző. A világ tele van sebeket vágó emberekkel, akik sebeket adnak és sebeket kapnak. Nem hiába mondja a közmomondás: az élet harc!  A keresztény embernek gyógyító-kezű embernek kellene lennie! Jaj, mennyire nem vagyunk azok! Vajon nem sebezünk-e a családunkban, a rokonságunkban, közösségeinkben, sőt gyülekezetünkben éppen azokat, akiket szeretnünk kellene? Az egyház nem lehet az a hely, ahol sebeket ejtenek, hanem ahol sebeket, amelyeket az élet vágott – gyógyítanak. A keresztény ember akkor lesz méltó nevére, ha kezei nem sebeznek, hanem sebeket kötöznek, gyógyítanak és a fájdalom könnyeit törölik le

Igénk azzal kezdődött: „Azokat pedig akik hiszenk ilyen jelek követik…”

Befejezésül hadd kérdezzen meg, hogy milyen jelei vannak hitednek? Ahol hit van, ott annak jelei is jelen kell legyenek. A jó hír az, hogy lehetnek, ha valaki a Mestert igazán követi!

Dr. Pungur József

Kétkedő Tamások – Rev. Dr.Pungur József

Kétkedő Tamások
“Boldogok, akik nem látnak és hisznek”
(János evangéliuma 20:29)
A mai ember megünnepli húsvétot – a maga módján. A kétnapos ünnepet hosszú hétvégének tekinti. Tekintettel az ünnep jellegére, többet megenged magának ételből és italból, valamint szórakozásból. Minden külsőség megvan a húsvét megünneplésére – csupán egy csekélység hiányzik: a feltámadott megváltóban való hit. Ez azt jelenti, hogy a modern ember húsvétjának a szíve hiányzik. Igy könnyen megérthetjük, mi a húsvét a mai ember számára – fából vaskarika. Ugyanis nincs igazi húsvét a feltámadás boldog elfogadasa, hite nélkül. A mai ember sok mindent elfogadhat a keresztény tanitásból. Nem nehéz hinni Krisztus születésében, megváltói működésében, sőt még kereszthalálában sem. De egyet nem tud elfogadni sok mai ember: Krisztus feltámadását, s ezzel együtt a testünk feltámadását.
Ebből látszik, hogy Tamás mennyire a modern ember képviselője. Amikor a tanitványok újságolták neki, hogy látták a feltámadott mestert, ő szomorúan ingatta a fejét és mondta: Nem hiszem, hacsak magam meg nem tapasztalom. Miért nehéz elfogadni a feltámadást?
Mindenekelőtt azért, mert ellene mond az egyetemes emberi tapasztalatnak. Annak, hogy a halálból nines visszaút. Aki meghalt, az végleg elment: kiesett a tér, idő, a tárgyak és a személyek világából. A halálban a test alkotóelemeire bomlik, s ezt a bomlási folyamatot nem lehet megállitani, megforditani. Az emberi megértés és értelem ezen a tapasztalaton nevelődött. Ami ennek ellene mondana, azt nem hajlandó elfogadni. Tamásénak és a mi kétkedésünknek ez az legmélyebb oka.
A másik ok a kétkedésre az, hogy Tamás és mi is személyesen akarunk meggyőződni a feltámadott Krisztus valóságáról. Itt nem segít az, hogy mások tapasztalták, vagy hitték, meggyőződtek vagy meggyőzettek. Ennél a pontnál senkiben nem tudunk bízni, csak magunkban.
A csoda az, hogy Krisztus megérti ezt és ezért az egy hitetlen tanitványért visszajön, neki megjelenik, hogy az személyesen győződjön meg a feltamadás tényéről és valóságáról. Mikor Tamás ujjait Krisztus sebeibe helyezi, ismeri föl a kereszten meghalt Mesterben a feltámadott Krisztust s legyőzve kiált föl: ,,Én Uram és én Istenem!” Ekkor Jézus valami fontosat mond – és ezt már nekünk mondja, és minden kétkedőnek: ,,Boldogok, akik nem látnak és hisznek”.
Mit jelent ez? Talán valami vak hitet vagy tapasztalattal, értelemmel szembehelyezkedő magatartást, vagy valami elkeseredett pontot, amely azt mondja: hiszem, mert abszurd, vagy annak ellénere, hogy abszurd? Nem erről van szó. Krisztus itt a megismerésnek egy másik lehetőségét, útját és módszerét ajánlja figyelmünkbe. Tamás útja ez volt: hitetlenségből tapasztalás réven a hithez érkezett el. Az, amit Krisztus ajánl ez: hit révén tapasztalásra lehet jutni, amely a hitet alátámasztja. Aki hisz a feltámadott Krisztusban, az meg fogja tapasztalni az ő valóságát, uralmának hatalmát és vezetésének erejét. Ez a hit azonban nem valamilyen vékony filozófiai álláspont elfogadása, hanem gyermeki bizodalom Krisztusban: az életünknek erre a hitre való alapozása. A hit tehát egzisztenciális döntés, nem pedig vallásfilozófia. Csak az, aki ezzel a ,,veled állok vagy bukom” magatartással közelit Krisztushoz, az fogja megtapasztalni – ma is – az ő valóságát, feltámadott életének erejét és uraságát.
Az ilyen ember megérti, hogy emberi értelmünk véleménye nem a végső szó élet és halál kérdésében. Megérti, hogy Isten teremtő ereje nagyobb, mint a halál romboló ereje. Megérti, hogy Isten, aki egyszer a semmiből teremtett minket, képes arra, hogy újrateremtsen egy marek hamuból vagy éppen a semmiből aszerint a minta szerint, ami Istenben él minden egyes emberről. Hogy ezt Isten megteheti, arra pecsét és bizonyiték Krisztus feltámasztása, aki meghalt és íme örökkön élő!
Csak a húsvéti hittel rendelkező ember lehet igazán boldog. Miért? Mert csak az ilyen ember számára oldódott meg a halál rejtélye és vétetett el a halál megolvasztó félelme szívéből, s ezzel lehetősége nyílott egy félelemmentes, teljes és boldog emberi élet élésére.
A húsvéti hit a feltámadott Krisztusban a legfontosabb kulcsa a boldog életnek!
Dr. Pungur József

Continue reading “Kétkedő Tamások – Rev. Dr.Pungur József”

Március 15-től Koszovóig – Rev.Dr. Pungur József

Úgy vagyunk ezzel a nemzeti ünnepünkkel is, mint minden más jelentős, életbevágó eseménnyel: amint az időben távolodunk tőle, úgy homályosodik el egykoron éles képe, körvonalai elhalványulnak, színei elszürkülnek, s marad a zászló, a Nemzeti dal, néhány név: Kossuth, Petőfi, Bem apó, Görgey, az aradi 13 és a kokárda.
Elfelejtjük az 1848-49-es forradalmunkat és szabadságharcunkat nemzeti függetlenségünk és önrendelkezésünk majd’ félévszázadon húzódó hosszú harcának összefüggésében látni. Mely Mohács után kezdődött, s e vesztett csata eredményezte az ország három részre szakadását s a százötven éves végvári harcokat a törökkel; Bocskai István szabadságharcát az osztrákokkal, mely az 1606-os Bécsi Békével ért véget.
Ama század végén Thököly Imre vacilláló szabadságharcát a török és német között. Amint Buda visszavétetett 1686-ban, s az török kiűzése megkezdődött – azonnal nyomult nyomában az osztrák, hogy most már a török helyett ő gyarmatosítson, tegyen kifosztottá, koldussá és németté. Az 18-ik század elején erre felelt Rákóczi Ferenc szabadságharca. Mihelyst Nagymajténynél letörött a zászló 1711-ben teljes erővel megindult végső gyarmatosításunk, kifosztatásunk és leigázásunk. A század végére eltűnt a fejedelmi Erdély a magyar nemzet nagy istápja, és sikerült legyengíteni a protestáns egyházakat – a nemzeti függetlenség melegágyait. Francia Forradalom hatására lassan beindult a reformkor: a pozsonyi diétázások kora. Nagy vajúdások jobbára szócsatákat eredményeztek. Európa újabb forradalmai hírére, a párizsira és a bécsire, megmozdult Pest is s Március 15-én kitört a magyar forradalom, mely csakhamar szabadságharccá változott. Már-már győzni látszott, amikor a császár szorultságában a Szent-szövetség elvei alapján az orosz cártól kért és kapott segítséget. Az osztrák és az orosz túlerő között összeroppant a magyar függetlenségért vívott hősi harc. Kossuth és aki tudott menekült s Aradnál már ácsolták a bitófákat.
Kiegyezés 1867-ben a békekorszak illúziójával, melyből az I. világháború fegyverropogása ébresztett föl. Jött a trianoni letaglózás, majd egy rövid magunkhoz térés s a II. világháború. Aztán a jaltai műbéke, az új világfelosztás s vele a szovjet-orosz gyarmatosítás. 1989-ben egy rövid tétova eszmélés, de a lassan kivonuló orosz megszállók után gyorsan jöttek az új rend gazdái: a nyugati tőkések – mohó étvággyal új piacok után lihegve.
A kiszolgáló garnitúra készen volt a váltásra csupán csak színt kellett cserélni. Kevéske változás után minden maradt a régiben, csak a kizsákmányolás mértéke nőtt az egekig. Csakhamar a kádári rezsim annak minden rettenetével mára már csak vénasszonyok délutáni zsúrjának tűnik ahhoz képest, ami ezután következett, s amiben benne voltunk 2010-ig nyakig.
Mindezen változások között kevesen veszik észre, hogy nemcsak a török, osztrák és orosz gyarmatosításnak lett egyszer vége, hanem a jaltai világrendnek is, amely állandóvá akarta tenni a II. világháború után kialakult világhatalmi rendet. Az utóbbi majd’ harminc évben népek tucatjai vívták ki elveszett függetlenségüket. A Balti tengertől a Fekete tengerig és az Adriáig. Mesterségesen összetákolt országok hulltak szét, határok változtak, új országok keletkeztek.
Koszovó nagy nehezen kivívott függetlensége aláhúzza azt a lehetőséget, hogy ma már a még számos országokban elnyomott őshonos közösségek is kivívhatják függetlenségüket a többségi népekkel szemben. Látni kell, hogy a mesterségesen fenntartott világrendszer elkerülhetetlenül tovább gyengül. Kanada ezidőben ismerte el a francia-nyelvű Quebec-et mint nemzetet. Csak Európában több mint 10 számottevő őshonos közösség küzd területi autonómiáért, közöttük Katalónia, Baszkföld, Korzika, Padánia, Flandria, Skócia és hozzátehetjük a Székelyföldet is. Jelei vannak annak, hogy váltakozó sikerrel megindul a kárpátaljai, a dél-szlovákiai és a bácskai magyarok ilyen irányú mozgalma is.Tapintani lehet, hogy minden rossz békediktátum, elüldözési, felszívódási, diktatórikus, alkotmányos vagy gazdasági elnyomó eszköz felett lassan eljár az idő s az elnyomott őslakosok, ki fogják vívni önrendelkezésüket előbb vagy utóbb, ha valóban akarják.Európát legújabban egyesíteni szeretnék. Azt azonban elfelejtik, ahhoz, hogy valóban egységes Európa jöjjön létre egyenrangú nemzeti közösségekkel, egészséges és szilárd alapokon ahhoz előbb Európát atomizálni kell – azaz minden őshonos közösségnek megadni a kollektív jogokat autonómiával vagy éppen függetlenséggel.

Eddigelé Európa ezt mindig meg akarta spórolni. Koszovó példája azonban éppen azt mutatja, hogy egy nép önrendelkezési jogát évtizedes diplomáciai huzavonával sem lehet meg- és kikerülni. Ezt az igazságot, ha nehezen is, de mintha kezdenék felismerni Európa haladó államalkotó népei és kormányai. Vajon mikor fogja ezt néhány renitens nép és kormánya felismerni?

Aforizmák 3 – Rev. Dr. Pungur József

– Az emberi élet mindig erőfeletti út – ezért szép.

– Csak a lehetetlent érdemes megkísérelni.

– A bölcs transcendentál – olykor kívülről nézi önmagát.

– Az ember mindig boldogságot keres – s elfelejti, hogy szenvedésre született.

– Az ember boldoggá csak akkor lesz ha felismeri, hogy „szenvedés által

jobbá lesz a szív”(Pred. 7).

– A nyájember a tömeget követi – hívén, hogy az igazság annál van.

– A kiváló nem utánoz másokat – hanem megkeresi a maga útját.

– Aki megtalálta a maga útját – annak küldetése van.

– Akinek küldetése van – annak élete tartalommal és értelemmel telt.

– A bölcs megvizsgálja élete tartalmát: „felűlről” ihlett-e vagy „alulról

sugallt?”

– Világunkban a szó és a tett egyre távolabb kerül egymástól.

– Hiteles embert a szó és a tett együttléte fémjelzi.

– A nemzetek, vallások és kultúrák összekeveredése – kakafóniához és új

Bábelhez vezet.

– A bábeli nyelvzavar miatt a közösen felépitett művet befejezetnűl hagyják.

– Egy kicsiny gyertya fényét a világmindenség minden sötétsége sem képes

kioltani.

– Árnyék csak fény jelenlétében tűnik elő.

– Sok ember nem tudja ki is az valójában akinek hisz – ezért olyan a világ

amilyen.

– Az Európai Unió önmaga karikatúrája marad – ha a többségi népek alatt

szenvedő őshonos kisebbségei nem kapnak önrendelkezést.

– Európa igazi egységének előfeltétele lett volna – atomizálása, ami elmaradt.

– A vén Albion útat mutat Európának: uralma alá került népeinek legalább

Parlamentet adott.

Emberi bíróságoknál nem mindig, ám Istennél mindig lehet fellebezni!

Dr. Pungur József

Két út (Nagyböjti meditáció) – Rev. Dr. Pungur József

Máté ev. 4: 1-11
  A keresztyén egyházak klasszikus textusa nagyböjt idején Jézus hármas megkísértésének története a pusztában. Messiási szolgálata megkezdése előtt Jézusnak el kellett döntenie, hogy milyenfajta messiás akar lenni, hiszen  korabeli népének története tele volt messiásokkal, szabaditókkal, megváltókkal akik bár rövidebb-hoszabb ideig Rómától elnyomott népének szabadságot szereztek ugyan rettenetes áldozatok által, amelyek azonban mindig rendre elbuktak.   
   Legeredményesebb Judás Makkabeus volt, aki atyjával és testvéreivel felkelést robbantott ki Kr.e 167-ben a hellénista Seleucida uralkodó Antiochus Epiphanes IV, a vallást is elnyomó politikájával szemben. Sorozatos csatákba győzve 164-ben visszaállitotta országa függetlenségét. Azonban ez csupán száz évig tartott, mert Kr.e. 63-ban Pompeius római hadvezér véget vetett Judea függetlségének s azt római provinciává tette.
Nemcsoda, hogy a szabadsága elvesztését fájlaló nép egy új messiás-szabaditó eljövetele utáni égő váradalomban élt. Jöttek is magacsinálta messiások akik véres harcokban sorban buktak el. Ezek között is kiemelkedő a zsidó háború, melyről Josephus Flavius írt s mely Jeruzsálem, majd Massada pusztulásával végződött 70-73 között.
Jézus negyven napos bőjtjén háromféle lehetséges messiás-típus jelent meg előtte:
1. A szociális reformeré aki a kövekből is kenyeret tud produkálni megoldva a minden korban az emberiséget sújtó éhezés tragikus problémáját. Azonban Jézus meg volt győződve, hogy a kenyér-kérdés megoldása emberi feladat s nem követel isteni beavatkozást. Fontosabban tartotta Isten ígéjével  azaz lelki táplálékal való élést. 
2. Majd a hihetetlen mutatványokkal működő messiás képe jelenik meg a templom tetejéről való leugrásban és sértetlen földetérésben. Ezt az istenkisértő messiási típust is elvetette Jézus, mert tudta azt, hogy népének nem látványosságokra van szüksége, hanem ennél jóval többre.
3. Végül megjelent előtte a politikai messiás fogalma is, amikor a Kisértő a világ uralkodájává tette volna cserébe a neki való szolgálatért. Jézus elvetette ezt is, hiszen hogyan lehetett volna Isten országát épiteni a Sátán szövetségében? S arról is meg volt gőződve, hogy a világnak nem egy új uralkodóra van szüksége – ezekből volt elég –, hanem egy újfajta messiásra: egy lelki-spirituális típusra. Legyőzte ebben is a Kisértőt mondván:
“Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj”.
Ezután angyalok szolgáltak néki.

Egyébként, Isten megadta néki a fenti csodákat: 5-4 ezer embert vendégelt meg néhány kenyérből és halból; a keresztről nem leszállt, hanem az égig emeltetett fel; terjedő uralmát a világban pedig a 2000 éves egyház bizonyitja.
     Érdemes néhány fontos de elfelejtett tanulságát felidézni Jézus nagyböjti történetéből.
Az első az, hogy a Kisértő kisértése gondolatokban jelenik meg, mint ahogy a Szentlélek ihletése is gondolatok révén történik. Korunk embere elveszette azt a képességét, hogy különbséget tudjon tenni a lelkében felbukkanó kétféle gondolat között. Innen ered korunk gondolati zavarodottsága. A kétféle gondolat megítélése között a lelkiismeret és a Szentírás szava a döntő  – amint volt ez Jézus esetében.
A másik az, hogy nem lehet sikeres az emberi közösség, társadalom megváltoztatása “kívülről befelé” ható módszerekkel, feltételzvén, hogy a külsőleg szabaddá tett ember majd belsőleg is szabaddá válik. Ez autómatikusan nem következik be, mert szabadság helyett szabadosság uralkodik el – a belső rabságnak egy újabb változata, mely aláássa az ember és társadalma létét. A történelem erre elegendő példát mutat fel. Jézus módszere az előbbi forditottja: “belülről kifele” ható szabadság. Egy lélekben szabad társadalmat sokáig nem lehet rabláncokban tartani.
A harmadik tanulság az, hogy meg kell nézni és minősíteni azt akinek kezéből a felkínált ajándék milyen feltétekkel lehetne a miénk. A 2000 évvel ezőtt köztünk járt Jézus ezt nagyon megnézte.
Vajon jöhet-e istentelen rendszerektől, pártoktól, vezetőktől, személyektől valami valóban jó, még akkor is, ha az legkívánatosabb, legcsábítóbb csomagolásban ,mint valami ekszkluzív kincs, érték, megoldás és jó kináltatik fel?

Itt az ideje, hogy újra komolyan vegyük ezeket a régi igazságokat, a magunk, közösségünk és nemzetünk érdekében – nehogy újra kijátszottak, becsapottak és kárvallottak legyünk.
                                                                                                     Dr. Pungur József