Kétkedő Tamások – Rev. Dr.Pungur József

Kétkedő Tamások
“Boldogok, akik nem látnak és hisznek”
(János evangéliuma 20:29)
A mai ember megünnepli húsvétot – a maga módján. A kétnapos ünnepet hosszú hétvégének tekinti. Tekintettel az ünnep jellegére, többet megenged magának ételből és italból, valamint szórakozásból. Minden külsőség megvan a húsvét megünneplésére – csupán egy csekélység hiányzik: a feltámadott megváltóban való hit. Ez azt jelenti, hogy a modern ember húsvétjának a szíve hiányzik. Igy könnyen megérthetjük, mi a húsvét a mai ember számára – fából vaskarika. Ugyanis nincs igazi húsvét a feltámadás boldog elfogadasa, hite nélkül. A mai ember sok mindent elfogadhat a keresztény tanitásból. Nem nehéz hinni Krisztus születésében, megváltói működésében, sőt még kereszthalálában sem. De egyet nem tud elfogadni sok mai ember: Krisztus feltámadását, s ezzel együtt a testünk feltámadását.
Ebből látszik, hogy Tamás mennyire a modern ember képviselője. Amikor a tanitványok újságolták neki, hogy látták a feltámadott mestert, ő szomorúan ingatta a fejét és mondta: Nem hiszem, hacsak magam meg nem tapasztalom. Miért nehéz elfogadni a feltámadást?
Mindenekelőtt azért, mert ellene mond az egyetemes emberi tapasztalatnak. Annak, hogy a halálból nines visszaút. Aki meghalt, az végleg elment: kiesett a tér, idő, a tárgyak és a személyek világából. A halálban a test alkotóelemeire bomlik, s ezt a bomlási folyamatot nem lehet megállitani, megforditani. Az emberi megértés és értelem ezen a tapasztalaton nevelődött. Ami ennek ellene mondana, azt nem hajlandó elfogadni. Tamásénak és a mi kétkedésünknek ez az legmélyebb oka.
A másik ok a kétkedésre az, hogy Tamás és mi is személyesen akarunk meggyőződni a feltámadott Krisztus valóságáról. Itt nem segít az, hogy mások tapasztalták, vagy hitték, meggyőződtek vagy meggyőzettek. Ennél a pontnál senkiben nem tudunk bízni, csak magunkban.
A csoda az, hogy Krisztus megérti ezt és ezért az egy hitetlen tanitványért visszajön, neki megjelenik, hogy az személyesen győződjön meg a feltamadás tényéről és valóságáról. Mikor Tamás ujjait Krisztus sebeibe helyezi, ismeri föl a kereszten meghalt Mesterben a feltámadott Krisztust s legyőzve kiált föl: ,,Én Uram és én Istenem!” Ekkor Jézus valami fontosat mond – és ezt már nekünk mondja, és minden kétkedőnek: ,,Boldogok, akik nem látnak és hisznek”.
Mit jelent ez? Talán valami vak hitet vagy tapasztalattal, értelemmel szembehelyezkedő magatartást, vagy valami elkeseredett pontot, amely azt mondja: hiszem, mert abszurd, vagy annak ellénere, hogy abszurd? Nem erről van szó. Krisztus itt a megismerésnek egy másik lehetőségét, útját és módszerét ajánlja figyelmünkbe. Tamás útja ez volt: hitetlenségből tapasztalás réven a hithez érkezett el. Az, amit Krisztus ajánl ez: hit révén tapasztalásra lehet jutni, amely a hitet alátámasztja. Aki hisz a feltámadott Krisztusban, az meg fogja tapasztalni az ő valóságát, uralmának hatalmát és vezetésének erejét. Ez a hit azonban nem valamilyen vékony filozófiai álláspont elfogadása, hanem gyermeki bizodalom Krisztusban: az életünknek erre a hitre való alapozása. A hit tehát egzisztenciális döntés, nem pedig vallásfilozófia. Csak az, aki ezzel a ,,veled állok vagy bukom” magatartással közelit Krisztushoz, az fogja megtapasztalni – ma is – az ő valóságát, feltámadott életének erejét és uraságát.
Az ilyen ember megérti, hogy emberi értelmünk véleménye nem a végső szó élet és halál kérdésében. Megérti, hogy Isten teremtő ereje nagyobb, mint a halál romboló ereje. Megérti, hogy Isten, aki egyszer a semmiből teremtett minket, képes arra, hogy újrateremtsen egy marek hamuból vagy éppen a semmiből aszerint a minta szerint, ami Istenben él minden egyes emberről. Hogy ezt Isten megteheti, arra pecsét és bizonyiték Krisztus feltámasztása, aki meghalt és íme örökkön élő!
Csak a húsvéti hittel rendelkező ember lehet igazán boldog. Miért? Mert csak az ilyen ember számára oldódott meg a halál rejtélye és vétetett el a halál megolvasztó félelme szívéből, s ezzel lehetősége nyílott egy félelemmentes, teljes és boldog emberi élet élésére.
A húsvéti hit a feltámadott Krisztusban a legfontosabb kulcsa a boldog életnek!
Dr. Pungur József

Continue reading “Kétkedő Tamások – Rev. Dr.Pungur József”

Március 15-től Koszovóig – Rev.Dr. Pungur József

Úgy vagyunk ezzel a nemzeti ünnepünkkel is, mint minden más jelentős, életbevágó eseménnyel: amint az időben távolodunk tőle, úgy homályosodik el egykoron éles képe, körvonalai elhalványulnak, színei elszürkülnek, s marad a zászló, a Nemzeti dal, néhány név: Kossuth, Petőfi, Bem apó, Görgey, az aradi 13 és a kokárda.
Elfelejtjük az 1848-49-es forradalmunkat és szabadságharcunkat nemzeti függetlenségünk és önrendelkezésünk majd’ félévszázadon húzódó hosszú harcának összefüggésében látni. Mely Mohács után kezdődött, s e vesztett csata eredményezte az ország három részre szakadását s a százötven éves végvári harcokat a törökkel; Bocskai István szabadságharcát az osztrákokkal, mely az 1606-os Bécsi Békével ért véget.
Ama század végén Thököly Imre vacilláló szabadságharcát a török és német között. Amint Buda visszavétetett 1686-ban, s az török kiűzése megkezdődött – azonnal nyomult nyomában az osztrák, hogy most már a török helyett ő gyarmatosítson, tegyen kifosztottá, koldussá és németté. Az 18-ik század elején erre felelt Rákóczi Ferenc szabadságharca. Mihelyst Nagymajténynél letörött a zászló 1711-ben teljes erővel megindult végső gyarmatosításunk, kifosztatásunk és leigázásunk. A század végére eltűnt a fejedelmi Erdély a magyar nemzet nagy istápja, és sikerült legyengíteni a protestáns egyházakat – a nemzeti függetlenség melegágyait. Francia Forradalom hatására lassan beindult a reformkor: a pozsonyi diétázások kora. Nagy vajúdások jobbára szócsatákat eredményeztek. Európa újabb forradalmai hírére, a párizsira és a bécsire, megmozdult Pest is s Március 15-én kitört a magyar forradalom, mely csakhamar szabadságharccá változott. Már-már győzni látszott, amikor a császár szorultságában a Szent-szövetség elvei alapján az orosz cártól kért és kapott segítséget. Az osztrák és az orosz túlerő között összeroppant a magyar függetlenségért vívott hősi harc. Kossuth és aki tudott menekült s Aradnál már ácsolták a bitófákat.
Kiegyezés 1867-ben a békekorszak illúziójával, melyből az I. világháború fegyverropogása ébresztett föl. Jött a trianoni letaglózás, majd egy rövid magunkhoz térés s a II. világháború. Aztán a jaltai műbéke, az új világfelosztás s vele a szovjet-orosz gyarmatosítás. 1989-ben egy rövid tétova eszmélés, de a lassan kivonuló orosz megszállók után gyorsan jöttek az új rend gazdái: a nyugati tőkések – mohó étvággyal új piacok után lihegve.
A kiszolgáló garnitúra készen volt a váltásra csupán csak színt kellett cserélni. Kevéske változás után minden maradt a régiben, csak a kizsákmányolás mértéke nőtt az egekig. Csakhamar a kádári rezsim annak minden rettenetével mára már csak vénasszonyok délutáni zsúrjának tűnik ahhoz képest, ami ezután következett, s amiben benne voltunk 2010-ig nyakig.
Mindezen változások között kevesen veszik észre, hogy nemcsak a török, osztrák és orosz gyarmatosításnak lett egyszer vége, hanem a jaltai világrendnek is, amely állandóvá akarta tenni a II. világháború után kialakult világhatalmi rendet. Az utóbbi majd’ harminc évben népek tucatjai vívták ki elveszett függetlenségüket. A Balti tengertől a Fekete tengerig és az Adriáig. Mesterségesen összetákolt országok hulltak szét, határok változtak, új országok keletkeztek.
Koszovó nagy nehezen kivívott függetlensége aláhúzza azt a lehetőséget, hogy ma már a még számos országokban elnyomott őshonos közösségek is kivívhatják függetlenségüket a többségi népekkel szemben. Látni kell, hogy a mesterségesen fenntartott világrendszer elkerülhetetlenül tovább gyengül. Kanada ezidőben ismerte el a francia-nyelvű Quebec-et mint nemzetet. Csak Európában több mint 10 számottevő őshonos közösség küzd területi autonómiáért, közöttük Katalónia, Baszkföld, Korzika, Padánia, Flandria, Skócia és hozzátehetjük a Székelyföldet is. Jelei vannak annak, hogy váltakozó sikerrel megindul a kárpátaljai, a dél-szlovákiai és a bácskai magyarok ilyen irányú mozgalma is.Tapintani lehet, hogy minden rossz békediktátum, elüldözési, felszívódási, diktatórikus, alkotmányos vagy gazdasági elnyomó eszköz felett lassan eljár az idő s az elnyomott őslakosok, ki fogják vívni önrendelkezésüket előbb vagy utóbb, ha valóban akarják.Európát legújabban egyesíteni szeretnék. Azt azonban elfelejtik, ahhoz, hogy valóban egységes Európa jöjjön létre egyenrangú nemzeti közösségekkel, egészséges és szilárd alapokon ahhoz előbb Európát atomizálni kell – azaz minden őshonos közösségnek megadni a kollektív jogokat autonómiával vagy éppen függetlenséggel.

Eddigelé Európa ezt mindig meg akarta spórolni. Koszovó példája azonban éppen azt mutatja, hogy egy nép önrendelkezési jogát évtizedes diplomáciai huzavonával sem lehet meg- és kikerülni. Ezt az igazságot, ha nehezen is, de mintha kezdenék felismerni Európa haladó államalkotó népei és kormányai. Vajon mikor fogja ezt néhány renitens nép és kormánya felismerni?

Aforizmák 3 – Rev. Dr. Pungur József

– Az emberi élet mindig erőfeletti út – ezért szép.

– Csak a lehetetlent érdemes megkísérelni.

– A bölcs transcendentál – olykor kívülről nézi önmagát.

– Az ember mindig boldogságot keres – s elfelejti, hogy szenvedésre született.

– Az ember boldoggá csak akkor lesz ha felismeri, hogy „szenvedés által

jobbá lesz a szív”(Pred. 7).

– A nyájember a tömeget követi – hívén, hogy az igazság annál van.

– A kiváló nem utánoz másokat – hanem megkeresi a maga útját.

– Aki megtalálta a maga útját – annak küldetése van.

– Akinek küldetése van – annak élete tartalommal és értelemmel telt.

– A bölcs megvizsgálja élete tartalmát: „felűlről” ihlett-e vagy „alulról

sugallt?”

– Világunkban a szó és a tett egyre távolabb kerül egymástól.

– Hiteles embert a szó és a tett együttléte fémjelzi.

– A nemzetek, vallások és kultúrák összekeveredése – kakafóniához és új

Bábelhez vezet.

– A bábeli nyelvzavar miatt a közösen felépitett művet befejezetnűl hagyják.

– Egy kicsiny gyertya fényét a világmindenség minden sötétsége sem képes

kioltani.

– Árnyék csak fény jelenlétében tűnik elő.

– Sok ember nem tudja ki is az valójában akinek hisz – ezért olyan a világ

amilyen.

– Az Európai Unió önmaga karikatúrája marad – ha a többségi népek alatt

szenvedő őshonos kisebbségei nem kapnak önrendelkezést.

– Európa igazi egységének előfeltétele lett volna – atomizálása, ami elmaradt.

– A vén Albion útat mutat Európának: uralma alá került népeinek legalább

Parlamentet adott.

Emberi bíróságoknál nem mindig, ám Istennél mindig lehet fellebezni!

Dr. Pungur József

Két út (Nagyböjti meditáció) – Rev. Dr. Pungur József

Máté ev. 4: 1-11
  A keresztyén egyházak klasszikus textusa nagyböjt idején Jézus hármas megkísértésének története a pusztában. Messiási szolgálata megkezdése előtt Jézusnak el kellett döntenie, hogy milyenfajta messiás akar lenni, hiszen  korabeli népének története tele volt messiásokkal, szabaditókkal, megváltókkal akik bár rövidebb-hoszabb ideig Rómától elnyomott népének szabadságot szereztek ugyan rettenetes áldozatok által, amelyek azonban mindig rendre elbuktak.   
   Legeredményesebb Judás Makkabeus volt, aki atyjával és testvéreivel felkelést robbantott ki Kr.e 167-ben a hellénista Seleucida uralkodó Antiochus Epiphanes IV, a vallást is elnyomó politikájával szemben. Sorozatos csatákba győzve 164-ben visszaállitotta országa függetlenségét. Azonban ez csupán száz évig tartott, mert Kr.e. 63-ban Pompeius római hadvezér véget vetett Judea függetlségének s azt római provinciává tette.
Nemcsoda, hogy a szabadsága elvesztését fájlaló nép egy új messiás-szabaditó eljövetele utáni égő váradalomban élt. Jöttek is magacsinálta messiások akik véres harcokban sorban buktak el. Ezek között is kiemelkedő a zsidó háború, melyről Josephus Flavius írt s mely Jeruzsálem, majd Massada pusztulásával végződött 70-73 között.
Jézus negyven napos bőjtjén háromféle lehetséges messiás-típus jelent meg előtte:
1. A szociális reformeré aki a kövekből is kenyeret tud produkálni megoldva a minden korban az emberiséget sújtó éhezés tragikus problémáját. Azonban Jézus meg volt győződve, hogy a kenyér-kérdés megoldása emberi feladat s nem követel isteni beavatkozást. Fontosabban tartotta Isten ígéjével  azaz lelki táplálékal való élést. 
2. Majd a hihetetlen mutatványokkal működő messiás képe jelenik meg a templom tetejéről való leugrásban és sértetlen földetérésben. Ezt az istenkisértő messiási típust is elvetette Jézus, mert tudta azt, hogy népének nem látványosságokra van szüksége, hanem ennél jóval többre.
3. Végül megjelent előtte a politikai messiás fogalma is, amikor a Kisértő a világ uralkodájává tette volna cserébe a neki való szolgálatért. Jézus elvetette ezt is, hiszen hogyan lehetett volna Isten országát épiteni a Sátán szövetségében? S arról is meg volt gőződve, hogy a világnak nem egy új uralkodóra van szüksége – ezekből volt elég –, hanem egy újfajta messiásra: egy lelki-spirituális típusra. Legyőzte ebben is a Kisértőt mondván:
“Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj”.
Ezután angyalok szolgáltak néki.

Egyébként, Isten megadta néki a fenti csodákat: 5-4 ezer embert vendégelt meg néhány kenyérből és halból; a keresztről nem leszállt, hanem az égig emeltetett fel; terjedő uralmát a világban pedig a 2000 éves egyház bizonyitja.
     Érdemes néhány fontos de elfelejtett tanulságát felidézni Jézus nagyböjti történetéből.
Az első az, hogy a Kisértő kisértése gondolatokban jelenik meg, mint ahogy a Szentlélek ihletése is gondolatok révén történik. Korunk embere elveszette azt a képességét, hogy különbséget tudjon tenni a lelkében felbukkanó kétféle gondolat között. Innen ered korunk gondolati zavarodottsága. A kétféle gondolat megítélése között a lelkiismeret és a Szentírás szava a döntő  – amint volt ez Jézus esetében.
A másik az, hogy nem lehet sikeres az emberi közösség, társadalom megváltoztatása “kívülről befelé” ható módszerekkel, feltételzvén, hogy a külsőleg szabaddá tett ember majd belsőleg is szabaddá válik. Ez autómatikusan nem következik be, mert szabadság helyett szabadosság uralkodik el – a belső rabságnak egy újabb változata, mely aláássa az ember és társadalma létét. A történelem erre elegendő példát mutat fel. Jézus módszere az előbbi forditottja: “belülről kifele” ható szabadság. Egy lélekben szabad társadalmat sokáig nem lehet rabláncokban tartani.
A harmadik tanulság az, hogy meg kell nézni és minősíteni azt akinek kezéből a felkínált ajándék milyen feltétekkel lehetne a miénk. A 2000 évvel ezőtt köztünk járt Jézus ezt nagyon megnézte.
Vajon jöhet-e istentelen rendszerektől, pártoktól, vezetőktől, személyektől valami valóban jó, még akkor is, ha az legkívánatosabb, legcsábítóbb csomagolásban ,mint valami ekszkluzív kincs, érték, megoldás és jó kináltatik fel?

Itt az ideje, hogy újra komolyan vegyük ezeket a régi igazságokat, a magunk, közösségünk és nemzetünk érdekében – nehogy újra kijátszottak, becsapottak és kárvallottak legyünk.
                                                                                                     Dr. Pungur József  

A gyalom példázata – Rev.Dr. Pungur József

Máté ev. 13: 47-50
Jézus Krisztus tanításának középpontjában Isten jövendő országa tanítása állt. Máté evangélista művében, annak szinte a tengelyében, egy egész fejezetet szentel ennek s hét példázatban adja elő Isten országának legfontosabb titkait, jellemzőit és vonásait.
A Názáreti Jézusnak az Isten Országáról mondott tanítása mindenek előtt konfrontált a korabeli Judaizmus Isten országa “Malkut Hammaim” felfogásával, vallási rendszerével. Melyet teológusaik a rabbik (tanítók) és írástudók évszázadok alatt nagy gonddal, precizitással és rendszerezéssel a mózesi Tórából (Törvény), a mózesi szent szájhagyományból (Talmud) és más forrásokból építettek fel, amelynek végül is egy jellemzően törvényvallás – a Judaizmus lett az eredménye. Amelyben a százszámra fejlesztett törvények betartása lett az üdvözülés feltétele. Mindez Jézus kora körül kezdődött el. Nem csoda, hogy Jézus a mózesi vallás talajáról támadta az ahhoz hozzáadott “emberi tanításokat”. Végül is Jézus vallás-reformáló törekvését a zsidóság elvetette, amiért ő életével fizetett. Mozgalma – a Kereszténység azonban szárba szökkent és világvallás lett.
Másrészt Jézus Isten Országáról vallott felfogása ellentétben állt a korabeli Hellenizmus (Kr.e. 300-Kr.u.300) – a Görög kultúra által színesen megrajzolt “Basileia tou theou” felfogással. Ez részben a görög-római költők által képzelt égi világ volt valahol az Olimposz hegy tetején, ahova az istenek közzé csak kiváltságos félistenek, hősök, uralkodók juthattak be “Apotheósis” vagyis felemeltetés vagy felemelkedés révén. A jézusi tanítás ugyancsak ellene volt a korabeli Keletről beáramló Misztérium-vallásoknak. Amelyekbe, mint amilyen a Mitrász vagy az Izisz, vagy éppen a Dionízosz kultusz volt, csak titokzatos beavatás után juthatott halandó ember.
Jézus pontosan látta ezeknek az “országnak” a gyengéjét, tökéletlen voltát, be nem váltható ígéreteit és csalfa reménységeit.
Azóta eltelt kétezer esztendő folyamán hányan próbáltak új, jobb, tökéletesebb világot kitalálni, ajánlani és megvadlósítani? Elvonulnak előttünk filozófusok, ideológusok, politikusok, népvezérek, hadvezérek, császárok, királyok és forradalmárok akik szép szóval vagy erőszakkal, forradalmakkal vagy háborúkkal szebb és jobb rendszert, országot, világot ígértek, ám hoztak veszteséget, fájdalmat, szenvedést, vérontást, s hagytak romokat, összedőlt világokat maguk után. Mennyet ígértek s poklot teremtettek! Mi magyarok elég, ha csak Trianonra emlékezünk! Maholnap száz éve, hogy ezt a nemzeti tragédiát hidegen véghezvitték. A vétkes nagyhatalmak nemhogy enyhítették volna, hanem ma már azzal fenyegetnek, hogy csonka országunkat idegen ajkú, furcsa kultúrájú, erősen másvallású, többnejű házasságot gyakorló, igen termékeny, erőszakos népekkel telepítik be melyek legjobb esetben rezervátumokba telepítik a magyar őslakosságot, ha ugyan ki nem irtják az írmagjunkat is. És a nagyobb hazánk, a haldokló Európa, háláltusájában még maradt annyi ereje, hogy mielőtt utolsót hörög még megtagadván megőlje teremtő, megtartó és megváltó Istenét!
A törénelem folyamán soha annyira nem volt szüksége egy fajnak, nemzetnek és népnek annyira a Jézus Krisztus által körvonalazott, meghirdetett és felkínált Isten Országára mint ma, Európának és benne nekünk!
Itt áll ma Jézus Krisztus – átjővén téren, időn, falakon és kiveti Országa hálóját feléd is. Aki egy gonosz, romlott és továbbromló világban élsz, csalódások, átverések, kihasználások és kizsákmányolások között szegényen, koldusul elhagyatva, talán betegségektől gyötörve, szenvedve és cél nélkül taposod útadat a vég felé. Akit vágyak, célok, kísértések kínoznak. Aki mélyen belül érzed, hogy az életed vesztésére állsz, erőd és időd fogy, a nappalok rövidebbé lettek, reményeid már csak pislákolnak vagy kihunytak. Térgyed roskadozik, hátad egyre görnyed a terhek alatt, karjaidból elszállnak az erők. Hajdani szépséged elhalványul, arcod egye ráncosabbá lesz, ajkadat elhagyta a kacagás, onnan csak halk panaszok és fájdalmas sikolyok fakadnak, panaszok és vádak gördülnek minden és mindenki felé. Lassan egyedül maradsz, mert mindenki rendre elhagyott akikről azt hitted mindig veled lesznek. Valaki azonban van akinek kellesz olyan nyomorult állapotban is amiben vagy. Ő, a Krisztus, aki vár az Ő Országába, amely nem e világból van, de megjelenik e világban és a megomlott, elmúló világ helyén és helyett az Atyával és a Szentlélekkel új földet és új eget teremt. Ímé az elsők elmúlnak és újjá lesz minden. Az új teremtés világában nem lesz többé fájdalom, könny és rothadandóság, hanem Isten lesz minden mindenekben. Ez a mai világ ugyan foldozható, de végül is javíthatatlan. Ezért az új teremtést, az új eget és földet várjuk!
Ez az az Isten Országa, amelybe most meghívást kapsz. Ez nem az anyagi világ hanem egy új lelki világ amelybe hited révén léphetsz be s maradhatsz meg benne.
Engedd magadat ebbe az Országba Krisztus hálójával átvonni, áttelepíteni. Ez új élethelyzetet teremt: élni ugyan még a földön élsz, de már abba a jövendő világba tartozol. Élni ugyan itt fogsz kedvezőtlen feltételek között, de annak a világnak az erőivel. Még messze attól, de lélekben már benne vagy és élhetsz javaival: a megváltással, Isten közelében, hogy úgy mondjam az Ő tenyerén. Bár itt mindentől elhagyva – ott Krisztus közelében; ha bántanak – oda menekülhetsz; ha problémád van – ott hagyhatod; ha eltévedtél – onnan útbaigazítanak; ha könny szökik szemdbe – onnan letörlik; ha mindent elveszítettél is – onnan kárpótlást kapsz; ha beteg vagy – ott az áldott orvos érint; ha útad végűl elfogy itt – ott vár az, aki úttá, igazsággá és Életté lesz számodra!
Egyre több külföldön élő magyarnak van kettős állampolgársága: a külföldi, ahol él és dolozik és a magyar ahova tartozik.
Lehetsz még Isten Országának állampolgára is! Ugye az leszel?

Dr. Pungur József

Más úton – (Az újév egy nagy lehetőség arra, hogy más úton járj ) – Rev. Dr. Pungur József

“Mivel (a bölcsek) álombqan megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba”. (Máté ev. 2:12).
Az angyali intés szerint mi is akkor teszünk helyesen, ha Karácsony és az óév után az Újévben más úton járunk, mint ahogy a bölcsek tették, akik nem mentek vissza Heródeshez, hanem más úton tértek vissza hazájukba.
Miért szükséges ez?
Azért, mert a régi út a Krisztus-gyilkosság útja. Ha a bölcsek Heródes parancsa szerint visszamennek Jeruzsálembe, és megjelentik, hogy megtalálák a megszületett Messiást, akkor az előbb-utóbb, de biztosan a megszületett Messiás Királynak a megöléséhez vezetett volna.
Tudjuk a történetből, hogy a keleti bölcsek messze Keletről jöttek, mert látták az üstökös csillagot, és egy ősi hiedelem, jóslás szerint ennek az új csillagnak a feltűnése a Messiás királynak, a zsidók új királyának a megszületését jelezte. Jöttek messze távolról, és Jeruzsálembe érve hova is mehettek volna, mint a király udvarába, megtudni, hogy hol született meg az új király.
Heródes bekérette a szent tekercseket és tudósait, akiknek nem volt nehéz megtalálni a prófétáknak azt a jőslását, miszerint a Messiásnak Judea városában, Betlehemben kell megszületnie (Mikeás 5:2). Elmentek a bölcsek oda, és meg is találták az istálló jászolbölcsőjében Máriának a fiát, a kis Jézust. Tisztességet tettek neki, ajándékokat adtak át: aranyat, tömjént ás mirhát, és miután álomban megintettek: titkon visszamenek hazájukba. Heródes, amikor megtudta azt, hogy a bölcsek nem cselekedtek az ő parancsa szerint, dühében elrendelte a betlehemi vérfürdőt. Betlehemben és környékén minden 3 éven aluli fiúgyermeket megöletett, vélve, hogy az új Király, akire mint gyermekre máris annyira féltékeny volt, a többi gyermek között biztosan elpusztult.
A régi út, amelyen a keleti bölcsek visszamentek volna Jeruzsálembe, az egyenesen Isten Fiának a megölését jelentette volna. A régi út, a Krisztus elvesztésének az útja!
Ez azt ielenti, hogyha mi a régi úton járunk ebben az új esztendőben akkor Krisztus kihal szivünkből. Hiába született meg Karácsonykor, hiába fogadtuk neki azt, hogy az ő követői leszünk, hogyha a régi útunkon járunk, ha a régi rossz szokásaink irányítanak tovább, ha a régi, üres életfilozófiánk szerint élünk, akkor az életünkből Krisztus eltűnik. Akkor a mi életünk nem lesz a Szent Lélek temploma, akkor Krisztus nem lakozik hit által a mi szivünkben, akkor megtagadjuk azt, hogy az Ő követői vagyunk. Lehet, hogy külsőleg, formálisan és névleg keresztények vagyunk, de lélek szerint már nem. Sajnos tele van a világ olyan álkeresztényekkel, akik ugyan eljárnak olykor a templomba, de a szívükben megmaradnak réginek, belülről nem akarnak változni semmit. Azt hiszik, hogy maga az a puszta tény, hogy részt vesznek egy istentiszteleten, az már önmagában üdvözítő cselekedet.
Féligazság! Ha valakinek az élete nem változik a krisztusi tanítás szerint, akkor Krisztus meghalt annak életében, mert megölte!

Nem mindenkinek az élete sikerül úgy, hogy keresztény legyen. Nezzük meg a gazdag ifjút. Elment Krisztushoz, és azt kérdezte: “Jó Mester! Mi jót cselekedjem, hogy az örök életet nyerjek?” Krisztus megmondta, hogy mit kell tennie.
Ám azt nem cselekedte meg, és elment megszomorodva (Máté 19:16 kk). Ott van Nikodémus, az öreg írástudó, aki éjjel, titokban ment Jézushoz tanácsot kérni. Krisztus megmondta neki, hogy ujjá kell születnie, és Nikodémus elment megütközve (János 3:1 kk). A világ tele van “majdnem” keresztényekkel, akik elindultak Krisztus felé, találkoztak is vele, és mégis tovább járnak régi úton: nem akarnak változni; s ahogy az életük halad, mindig nehezebb lesz a változás. Beidegződött szokásaik, kedvteléseik, a maguk filozófiája nem engedik azt, hogy a krisztusi gondolatok átalakítsák az életüket.

A bölcsek más úton tértek vissza hazájukba – és így Krisztus életét megmentették.
A Krisztussal való találkozás után nekünk is más úton kell járnunk. Az újesztendő csak akkor lesz új, ha valóban más úton jársz benne, ha máshogy gondolkozol, ha máshogy élsz, ha máshogy viszonyulsz, ha máshogy cselekszel. Ha ezt nem teszed meg, akkor ez az új év is csak olyan lesz, mint a régi volt: tele nyüglődéssel, tele problémákkal, tele reménytelenségekkel, félelmekkel, depressziokkal, kilátástalansággal és kisértésekkel.
Miért kell új életben járnunk? Azért, hogy megváltozzunk.
Jézus Krisztusnak az a csodálatos isteni adottsága van, hogy radikálisan meg tudja változtatni az emberek életet, kicserélve személyiségüket. Nézd meg azokat, akik vele igazán találkoztak! Ezek gyökeresen megváltoztak. Az ó-emberből új ember született. Máshogy éltek azután. Nézd meg, hogyan lett Saulból Pál a damaszkuszi úton! Mennyire más ember lett. A keresztényeket üldöző fanatikus újjá született, s Krisztusnak a legeredményesebb apostola lett (Ap.csel. 9). Nézd meg a két halászt – Pétert és Andrást, a két testvért – , akiket elhívott a Galileai tengernél a halászhálójuk mellől (Márk 1: 16-18). Hogyan hívta el Jakabot és Jánost (Márk 1:19-20). hogyan faragott ezekből a durva, földhözragadt emberekből lelki embereket! Nézd meg, hogyan kreált Mária Magdolnából, a feslett életű nőből tiszta lelkű nőt, aki Krisztus sírjához szaladt Húsvét hajnalán, és találkozott az angyallal, aki hírűl adta a feltámadást (Márk 16:9-10). Nézd meg hogyan formált Zakeusból, a bűnös és megvetett vámszedőből – aki a fára mászott, hogy lássa Jézust – új embert! (Lukács 19: 1-10). Léviből, a vámszedőből hogyan lett Máté, a tanitványok egyike, aki az evangéliumot írta (Márk 2:14).
Krisztus átalakítja az embert. Ha át nem alakulsz a krisztusi mintára, ez az év is csak egy régi évnek fog bizonyulni. Ebben az évben is csak tovább fogod vonszolni régi önmagadat.
Az újév egy nagy lehetőség arra, hogy más úton járj – , mint ahogyan a bölcsek is más úton jártak Krisztus megtalálása után. Mi ez a más út? Ilyen jellegzetességei vannak: Eddig kételkedtedtem de most teljes szívvel hinni akarok. Eddig félelmes volt a szívem, mert a jövő sötétnek látszott, most az Isten kezébe helyezem magamat, hogy életre-halálra cselekedjen úgy velem, ahogy akarja. Eddig tele volt a szívem aggódással, most bizalommal; eddig féltem mindentől, most nem félek semmitől, mert Ő jár velem, és Ő fogja az én kezemet (Zsolt.73:23). Eddig önző voltam, és a világot csak a magam szempontjából néztem, az embereket manipuláltam a magam akarata szerint, most más leszek, szeretnék szolgálni és segíteni azoknak, akik körülöttem vannak. Eddig sötétség uralkodott a szívemben, most napsugár lesz bennem. Eddig elégedetlen voltam, most megelegedett tudok lenni. Eddig önközpontú voltam és ösztönember, akit vágyai hajtottak, aki csak a maga kényét-kedvét kereste, de most szeretnék valamit hozzáadni ehhez a világhoz, s nem elvenni belőle. Legvégűl: az én arcomon eddig valami sötét erők vonásai jelentek meg, most szeretném, ha megjelennének arcomon Krisztusnak a szelid vonásai, akinek a hasonlatosságára át kell, hogy alakuljon az életem
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy más úton járni: a Krisztus útján, a keskeny úton. Megtalálni a keskeny útat a világnak a széles útjai között, és járni azon.
Most, amikor az újév napjával elindulunk ebbe az új évbe, Isten arra kér, hogy életedet változtasd meg. Arra int, hogy a te életed legyen másfajta élet. Járj egy más úton, a keskeny úton – Krisztusnak az útján. Ez az Isten útja, amely felfelé vezet, és amely a célhoz vezet: Istenhez.
Járd hát ezt a másfajta útat – az üdvösség krisztusi útját ebben az új esztendőben!
Dr. Pungur József

Aforizmák 2 – Rev. Dr. Pungur József

Aforizmák 2

– A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak (A. Einstein).

Ne azt kérdezzétek, hogy mit tesz értetek Amerika, hanem azt, hogy mit tehetünk együtt érte (J. F. Kennedy).

– A nemzet testén két kéz dolgzik: Istené amely gyarapítja és a Sátáné amely rombolja. A keresztény ember pedig Isten munkatársa (II Korinthus 3:6).

– Az országot elődeinktől kaptuk akik mindent hozzátettek amit tudtak, s azzal adták át nekünk, hogy mi is adjuk hozzá azt amit tudunk s úgy adjuk át a következő nemzedéknek. Ez a nemzet létének, megmaradásnak és jövőjének íratlan aranyszabálya.

– Ahol és amikor egy nemzet tagjai elfelejtik vagy ósdinak tartják és nevetve lépik át létük aranyszabályát ott csak befejezetlen Bábel tornyokat tudtak építeni, melyek romjaival tele van az emberiség történelme.

– Az aranyszabály az ember léte és társadalma raison d’étre-je létértelme – amit a hangyák és a méhek ösztönszerüen tudnak – ám a modern ember egy grimasszal elvet és idegesen keres egy karosszékben kiötlött jónak ígérkező szuper ideológiát.

– A kormány mindent megtesz anyagilag, hogy számban növekedjen fogyó magyarságunk. De hol vannak az egyházak gyülekezeti és nemzeti szinten akik a lelki motivációit megadhatnák eme életbe vágó és nemes ügynek?

– Sajnos a hazai ballib pártok egyre extrémebb viselkedést produkálnak. Programjuk ugyan nincs de már stentori hangon fenyegetőznek hogy hatalomátvételük után az elnem menekült ellenfeleik közül kikkel hogyan bánnak majd el.

– A ballib roncspártok már egyre inkább olyanok mint a sarokba szorított vadállat: éhes, dühös, kiszámítatatlan és veszedelmes. 2006 őszét akarják újra eljátszani, vagy inkább megismételni 1919-nek 133 napját 2019 tavaszán?

– A hatalomból immár harmadszorra is csúfos vereséggel kiszorított ballib pártocskák úgy vélik, hogy végre megtalálták a Fidesz koalició leváltásához szükséges mester- tervet melynek lényege: 1, közös frontba állni 2, fumigálni az eddig elért eredményeket, 3, fenyegetőzni, 4, semmit sem ígérni, 5, felébreszteni a “Panem et circenses” (Kenyeret és cirkuszt) ősi ösztönét és minden kor polijainak életelvét.

Dr. Pungur József