Gondolatok népünk jövőjéről – Rev.Dr. Pungur József

Gondolatok népünk jövőjéről

Ismertek azok az adatok amelyek a magyarság számának drasztikus csökkenését jósolják meg, s előrevetítik, hogy néhány évtized múlva csupán 5-6 millió magyar fog ténferegni a csonkaországban. Mindenesetre számos tényező mutat ebbe az irányba. Mindenekelőtt az abortuszok, a gyermekek nemvállalásának növekvő számaránya. Ennek filozófiai, erkölcsi, gazdasági és politikai okai vannak.

A filozófia abból a nyugati liberális mindent elboritó életfelfogásból adódik, hogy az élet mindenekelőtt élvezetre adatott. Ez az enjoy life (élvezd az életet) nyugati ideálja, amely rokon az ókori Róma carpe diem (szakítsd le minden napnak virágát) és a Görög hedonista (élethabzsoló) életszemlélettel. Következésképpen minden, ami ennek útjában áll, elkerülendő.

Így lesz akadály a gyermekvállalás és nevelés, mert az lemondással, áldozattal jár, ami rendszerint nem is térül vissza. Így lesz akadály a becsületes munka, részben azért, mert nem kifizetődő, részben mert ügyes spekulációból jobban meg lehet élni. Ez a felfogás is rokon az ókorival, amikor is a munkát nem tekintették szabad emberhez méltónak, s azt meghagyták illetve rákényszeritették a rabszolgákra.

Így süllyednek le modern társadalmak a császárkori Róma színvonalára, amiket a plebs (köznép) panem et circenses-t követelt, azaz kenyeret és cirkuszt. Ha nem kapta meg, lázadás tört ki, s hogy ennek elejét vegyék a császárok, Egyiptomból szállítattak gabonát Rómába, amit ingyen osztottak szét a plebs között. Nagylelküen ingyenes cirkuszi játékokról is gondoskodtak, ahova vadállatok elé főleg keresztényeket dobtak, s széttépésükben gyönyörködött a plebs. Ma vannak olyan társadalmak, amelyeknek ha nincs meg a heti futballja, rögbije vagy hokija, s nincs meg a napi bifsztékje és söre, akkor könnyen az utcára rohan tüntetni a kormány ellen annak leváltását követelve.

Az erkölcs meggyengülése korunkban egyenes következménye a vallási élet hanyatlásának. Ennek egyik legeklatánsabb jele, hogy a nyugati civilizáció, amely 2000 éve keresztény elveken állt, jónak látta meg sem említeni ezt a tényt az Európai Unió alkotmányában.

Pedig “Minden nép támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész Róma ledől és rabigába görnyed” – mondta Berzsenyi koszorús költőnk jó kétszáz éve.

Ez érvényes minden korra, s így a miénkre is. A baj az, hogy ezt ma tragikusan elfelejtették, s ennek következményeit viseljük. A vallás olyan évezredes egyetemes emberi tapasztalatokat sűrít törvényekbe, amelyeknek semmibevétele a társadalom alapjait ássa alá. Keresztény vallásunknak nem csak isteni, hanem emberi együttélésre vonatkozó törvényei is vannak.

A mózesi Tizparancsolat két táblája prezentálja ezeket.

Ennek elfogadásával formálódott az Egyiptomból szabadult rabszolgasereg néppé, melynek törvénye van s aszerint él, s élni is fog mindaddig, amíg megtartja azokat.

Mihelyt elveti ezt egy nép, menthetetlenül visszasüllyed a népelőtti – a horda állapotba. Ezért beszélhetünk ezeknek a törvényeknek usus legis politicus – áról, azaz politikai hasznáról.

A káoszból is akkor lett világ amikor arra a természet vastörvényei tetettek. Mihelyt ezek lepattannak, a világ visszazuhan a káosz állapotába. Ez a mózesi törvény érvényes a népekre, társadalmakra és az egyénekre is. A két tábla együtt áll vagy bukik. Nem lehet erkölcsről beszélni az Istenre és emberrer vonatkozó parancsolatok megtartása nélkül, legfeljebb szituáció etikáról amely nem más mint az abszolut erkölcs törvények relativizálása, tehát cseles kikerülése azaz megölése. Ezek szerint az abortuszok sokasága azért jó, mert ha kevesebben leszünk jobban fogunk élni!

Mindez egy dekadens kultúra árulkodó jegye. Korunk drámai illusztrációja népünk önmagát megsemmisitő mutatványának.

A gazdasági élet manipulációjával ösztönözni, de visszaszorítani is lehet egy nép számarányát. Ezt már az egyiptomiak is tudták s alkalmazták is vagy 3000 éve a zsidóságra – de ellenkező eredménnyel.

Ez ma abból a szimpla kövekeztetésből adódik, ha a gazdasági élet fejlődik, virágzik, ezzel csökken vagy megszünik a munkanélküliség; az emberek jobban keresnek, tollasodnak, kényelmesebben élnek, biztonságban érzik magukat a jövőt illetően, következésképpen jobban mernek gyermeket vállalni, s nem csak egyet, hanem kettőt vagy többet is.

Ha viszont az ország gazdasági élete lefele zuhan – s azt lehet zuhantatni is –, ha kicsi a munkabér, ha nő az infláció, ha üzembezárások és elbocsátások történnek s így az élet egyre nehezebbé, kiszámíthatatlanabbá válik, akkor csökken a kedv gyermeket vállalni s azokat felnevelni, hiszen mindez a már elért életszínvonal drasztikus csökkenését eredményezi, ami az életélvezet általános elvével nem egyeztethető össze.

Mindennek drámai következménye a gyermektelenség. Jóllehet előttünk élt magyar nemzedékek sokkal nehezebb politikai és gazdasági helyeztkben mégis több gyermeket vállaltak és neveltek fel, mint a mai nemzedékek. A titok nyitja az, hogy eleink még keresztény hitük és erkölcsük parancsai szerint igyeztek élni, és vállalták a törődést, az áldozatot és a lehetetlent!

A magyarság számának drasztikus csökkenése ellenfeleink magyarellenes politikája is kívánatosnak tartja. Nevezetesen, egy legyengült magyarság nem lesz képes hatásosan követelni a békediktátumoknak a mai nemzetközi normák szerinti felülvizsgálatát és elszakított testvéreivel való újraegyesülést.

Hiszen csak békediktátum lehet az a trianoni béke (1920), ahol a magyar delegációval egyáltalán nem tárgyaltak, hanem csak annak aláírására engedték be, vagy a párizsi (1947), amelyet egy, az országot megszálló ellenséges hatalom fenyegető és elnyomó jelenlétében kellett aláírni.

Az 1938-as mücheni szerződést követő a magyar államhatárok módosítását amint lehetett, sietve törölték el, mert az egy nagyhatalom fenyegetésének árnyékában született. És a párizsi nem?

Amikor népünk jövőjéről gondolkodunk nem kerülhetjük el, hogy összehasonlítsuk az utolsó harminc esztendő balközép és jobbközép kormányzó pártjainak tevékenységét a magyarság megmaradása, összefogása, felvirágoztatása, egyszóval győzedelmes jövője érdekében.

A baloldalon akút pénztelenséget, súlyos eladósodást, habozást és tétovázást találunk. Sok volt nekik még az ismét megcsonkított ország magyarsága, nemhogy még a határon túli részeké is.

Koncepció helyett egy szlogen lett a külpolitikai vezérelv:

Merjünk kicsik lenni!

Ám az igazi mélység 2004. december 5-én jött, amikor a magyarság tömbjéből kérlelhetlenül kivágták a határon túli magyarságot.

Ezeknek pótlására, a demográfiai grafikon javítására ezek a pártok egyszerre bevándorláspártiak lettek. Nem tudják a történelmünkből, hogy példáúl a török hódoltság 150 éve alatt a magyarság létszáma 4 millóról l.5 millióra csökkent. Ennek pótlására a Habsburgok nagyszabású betelepitési politikát hajtottak végre idegen népekből. Ezek az idegen népcsoportok idővel megsokasodván egyre követelőbbek lettek s végül mindent maguknak követeltek, amit Trianonban (1920) és Párizsban (1947) meg is kaptak.

A jobbközép kereszténydemokrata és nemzeti kormányok, az ezeréves, kipróbált útról kizökkentett és veszélyes hazárdírozó úton zökögő ország szekerét visszahelyezték a régi kipróbált történelmi útra, melyet ezek a fogalmak fémjeleznek: Isten, Haza, Család.

Egy nép életében a sorra következő nemzedékek az előttük levőktől veszik át mindazt az örökséget, amit azok építettek bele népük életébe.
Mindezt azzal a természetes és magától értetődő, ám szent megb
ízatással adják tovább az utánuk következőknek, hogy majd azok is hasonlóképpen cselekszenek, hogy átadják népüket az utódoknak mindazzal, amivel ők járultak hozzá népük gyarapodásához, gazdagodásához és biztonságához.

Ez az élet rendje!

Nemzedék-váltáskor lehetőség nyílhat egy korábbi nemzedék hibáinak korrigálására. Ilyen kisérlet volt 1956.

Amikor országunk függetlenségének visszanyerésére történt kisérlet. A másik kisérlet 1989 – ben, volt amikor az ország népe kinyilványította akaratát, hogy a nyugati demokrácia államformájában óhajt élni.

A harmadik alkalom 2010-ben jött el, amikor az országos választást a kereszténydemokata nemzeti koalició kétharmados többséggel nyerte meg. Azóta ez a koalíció már a negyedik kormányt vezeti.

2010-re az ország a tönk szélére került. Nemcsak a szakszerűtlen vezetés, hanem a 2008-as pénzügyi világválság miatt is. Mégis sikerült a nagy adósságot is csökkenteni. Beindult az ipar, a mezőgazdaság a nemzetközi kereskedelem. Megalakultak a Visegrádi 4-ek, Az elszakítottakat ismét testvérként segítjük. Az illegális bevándorlás ellen falat épitettünk védve Európát, s olyan családpolitikát vezettünk be, melyre csodálkozva néz a világ. Sikeresen valósítjuk meg a jövő egyik igéretes társadalmi formáját, az illiberális demokráciát.

Mindennek titka az, hogy népünk nagy többségének kollektív tudatalattija megérezte, hogy sok országvesztő kísérlet után végre egyenesbe kerültünk!

Ami jövőnket illeti, eligazít bennünket a régi bölcs közmondásunk:

A jó útat a járatlanért el ne hagyd!”

Dr. Pungur József

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s