Isten mint Intelligencia- Rev.dr. Pungur József

Brit asztrofizikusok egy csoportja nemrég azzal lepte meg a világot, hogy tudományos eszközeikkel és módszereikkel elérkeztek annak megállapításához, hogy: “Az univerzum mögött egy intelligencia áll”.
Ez a megállapítás első látásra nem mond valami sokat.

Hiszen ehhez hasonlót már Canterburyi Anzelm (1033-1109) is mondott, aki azzal érvelt, hogy Istennél nagyobbat nem tudunk elgondolni. Így Isten mint a legnagyobb, szükségszerűen létezik, amit Ontológiai Istenérvében fejtett ki.

G. Wilhelm Leibniz (1646-1716) német filozófus is fejlesztett egy istenérvet.
Nevezetesen azt állította, hogy a létező világok között a miénk a legjobbb. Formája, törvényei, rendje, szépsége és csodái, mind egy
Teremtő Istenre mutat. Ez a megállapítás a kozmológiai Isten-érvként ismert. Gyengéje mindkettőnek az, hogy à priori, azaz nem tapasztalati, hanem csupán gondolati úton jöttek létre. A Brit tudósoknak a tétele azért új, jelentős és fontos, mert ez à posteriori azaz tapasztalati, vagyis megfelelő műszerek használata, segítsége révén jött létre.

Előbb vegyük szemügyre azt az állitást, hogy egy Intelligencia áll a világegyetem mögött.
Ez a megállapitás egyrészt üdvözlendő. Nevezetesen az, hogy ennek megállapítására empirikus, azaz tudományos eszközök segítségével jutottak el. Ami a tudományos világban először történt meg. Másrészt a megállapitásnak vannak tökéletességi hiátusai. Éppen így vagyunk például a
szeretettel is, ami csak akkor van, amikor tettekben megjelenik. Intelligencia per se – magában sem létezik, ez csak egy idea, vagv absztrakció. Ez mindig csak a legfejlettebb lényen, az ember által jelenhet meg. Transcendentális vonatkozásban hiányik belőle az Idő és az Energia – amin és ami által megjelenhet.

Mai nyugati világunkban a kereszténység meggyengülése és az attól való elfordulás egyre erőteljesebben jelentkezik. Következménye a templomlátogatások drasztikus csökkenése, sőt templomok bezárása és eladása.
Ezekkel együtt a vallási és erkölcsi normák megvetése, szkepticizms és ateizmus lett a társadalom életfilozófiája, materializmus és hedonizmus az egyén életelve. A kétezeréves kereszténység fokozott eltűnését tapasztaljuk. Filozófusok és ideológusok lázasan keresik a tökéletes világrendszert, de ezek eddig csak az “Istennélküli világ” régi-új eszményéig jutottak el.
Ezzel próbálkoznak a Francia Forradalom óta (1789), de csak halálos ideológiákat hoztak, mint amilyen a fasizmus és a kommunizmus volt, melyek két rettenetes világháborúba taszították az emberiséget. Most meg a harmadik felé tántorgunk, miközben helyi háboruk és terrorista veszedelem között élünk.
Ráadásul a globalizmust erőltetik ránk mint megváltó ideológiát és a kozmopolitizmust mint filozófiát. Mindezek hitetlenséget, keresztényellenességet hirdetnek és terjesztenek. Teológusok is keresik a megoldást, de eddigelé ezt nem találták meg, mert ők is, mint a filozófusok, régi bevált módszereket igyekeznek alkalmazni, de elfelejtik, hogy ami elvétve dolgozott a múltban nem biztos, hogy a mai
Sitz im Leben-ben is dolgozni fog.

Az egyházakat nevetve elhagyó tömegek elfelejtik, hogy a vallásnak van egy társadalmat megőrző ereje, amit a klasszikus teológia “Usus legis politicus”-nak nevez azaz a társadalom megtartójának.
Hogy értsük ezt, lássuk Mózest, aki népét kihozta az Egyiptomi rabszolgaságból.
Első dolga volt, hogy a
Tízparancsolat isteni törvényét adja nékik. Ezáltal a menekülő sokaságot néppé szervezte és megtartotta a jövő számára mind a mai napig! E tétel fordítottja is igaz.
Amely nép elveti az isteni törvényeket, az előbb-utóbb elpusztul vagy jólétében ellustul vagy szegénysége miatt elerőtlenül.

Az elmúlt ezeregyszáz esztendőben keresztény vallásunk fogta népünket össze és tartotta meg jóban és rosszban, nemzeti tragédiákban. Ha a mai nemzedék üresen hagyja templomait, lassan majd üresen maradnak falvaik és városaik és végül az ország. A vallás nemcsak magánügy – amit ateista ideológiák hirdetnek – hanem a nemzeti megmaradásnak egzisztenciális ügye!

A fentebb elmondottak jelentősége abban van, hogy míg az à priori, és az à posteriori módok külün-külön erőtlenek, gyengék és kifogásolhatóak, addig együtt a korunkban megrendült Isten-képet állítanák helyre. Erről az alapról lehetne releváns és plauzibilis teológiát felépíteni a magyar és a válságban levő nyugati kereszténységünk mélyebbé, igazabbá és élőbbé tételére.

Dr. Pungur József

.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s