Levél egy kétkedőnek – Rev. Dr. Pungur József

Levél egy kétkedőnek

Légy segítségül az én hitetlenségemnek”

(Márk ev. 9:24)

Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával s hozzám fordult néhány, a hittel összefüggő kérdésével.

Megértem kiábrándulását az egyházakból. Sajnos ami az ember kezébe kerül, az majdnem mindig elromlik – így olykor az egyház is. Ezért van szükség időnként megújulásra – s nekünk is egyenként.

Én magam is az ateizmust súroltam ifjú koromban, jóllehet papi családból származom. Azonban megtaláltam a formálisan, külsőségekben megnyilvánuló, igazában semmitmondó vallás mögött annak egzisztenciális voltát – ami az igazi lényege. Így hát nem vagyok magamra hagyatva egy ellenséges világban, mert Isten velem van, segítsége nekem már nélkülözhetetlen, s erre számíthatok is.

Rá kellett jönnöm, hogy az emberi értelem nem tudja Istent felfogni, mert ő nincs jelen e világban mint egy tárgy, amiről érzékszerveink útján tapasztalatunk lehetne. Tegyük hozzá a régiek bölcsességét: “Finitum non capax infinitum” (A véges nem képes a végtelent befogadni). Ezért nem tükrözheti Istent elménk. S ebben van lehetősége az istentagadásnak. Viszont Isten jelen van mint lélek – azaz gondolat. Valahogy úgy, ahogy minket áthat gondolatunk, ami igazán emberré tesz, de nem tudjuk, hol van ez bennünk. Isten is mint teremtő, fenntartó, gondviselő és megváltó gondolat, belülről hatja át a világot: teremt, ad növekedést, áldást, próbákat, és biztat egy soha el nem múló élettel.

Az anyag s az élet nem teremtheti önmagát. A számtanban zéró, a semmi, soha nem lehet legalább 1 – hiába sokszorozzuk, fejlesztjük, nagyítjuk – mindig zéró marad. Ahhoz, hogy legalább 1 legyen belőle, valamiféle teremtő aktusnak kell közrejátszania.

Hogyan lehet az, hogy ha egy vak, élettelen természet hozott létre bennünket a fejlődés útján, akkor mért nem értjük önmagunk titkait? Feltételezhető-e, hogy az öntudatlan természet intelligensebb lenne az embernél, aki az élet csúcsa?

Megfontolandó az is, hogy nem lehetne fogalmunk a végtelenről és az örökkévalóságról, ha nem lenne bennünk szikrája ennek, amihez viszonyítva mérhetjük le a végest és időlegest. Ugye a Teremtés narratívája szerint csak az ember kapta Istentől az emberré tevő isteni leheletet – azaz egy szikrát belőle – s ez minősít minket. Mármost ami Istenből van, az örökkévaló s az nem pusztulhat el, vagy ha igen, akkor nem Istenből van. Sajnos a mai ember erről az Istentől kapott szikráról – lélekről teljesen megfeledkezett: ez az ember igazi tragédiája!

Az ember életének három nagy szellemtörténeti szakasza van: 1. A tradicionális, amikor átvesszük az uralkodó gondolati, társadalmilag kialakult, kész magatartási formákat, vagy a vallást is. 2. Az intellektuális, amikor felnőve mindent megakarunk érteni. Ilyenkor a világ logikusnak, legyőzhetőnek, meghódíthatónak tűnik. 3. A misztikus szakasz, amikor ráébredünk arra, hogy sok mindent nem tudunk megérteni mert értelmünknek és megismerésünknek is van határa, korlátja. Ekkor köszönt be az igazi, valódi, mély, egzisztenciális vallásosság – Istenkeresés, Istentalálás és Istennel járás.

Sajnos az emberek többsége megakad az első vagy a második foknál és csak kevesen érkeznek meg a harmadik szintre. Sajnálnám, ha Ön megakadna a második szintnél, hiszen többet érdemelne.

Kérje a hit ajándékát Istentől!

Üdvözlettel:

Dr. Pungur József

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s